You know I am no good - 4.

4.

-Aniela, hol ismerkedtetek meg?-kérdezett rá Simone kedvesen, mikor már kihozták a főételt
Egy előkelő étteremben vacsoráztunk. Gondolom fontos nekik az, hogy védve legyenek a paparazziktól és ezért választják a puccosabb helyeket. Bár, ha Billt veszem alapul, akkor lehet, hogy csak flancolni akarnak. Végül is ki a fene kérné, hogy említsem meg, mennyibe került a gyűrű.
-A Club Royal-ban, Manhattan-ben-emeltem fel az evőeszközeimet
-Tehát te is New Yorkban élsz?-kérdezősködött tovább
-Nem, én Massachusetts-ben lakom, odaköt a tanulás, de gyakran járok New Yorkba-kezdtem felvágni a halat. Csak azt ehettünk, hiszen az ikrek vegetáriánusok.
-Mit tanulsz?
-Anya! Hagyd szegényt enni!-bökte oldalba az édesanyját Tom
-Semmi gond-legyintettem-Alkalmazott matematikát tanulok a…-haboztam egy kicsit-a Harvardon.
Mindenki lefagyott. Egy pillanatra megszűnt az összes lélegzetvétel, csikorgó hang és azt hiszem, még a légy sem zümmögött.
Bill tátott szájjal fordult felém és hang nélkül próbálta a tudtomra adni hitetlenkedését. Még Tom csodás mosolya is megfagyott egy pillanatra.
-Ez a lazac…-próbálta megtörni a csendet Gordon
-Oh, igen, isteni…-bólogatott Tom
-A Harvardra?!-rikkantott fel Simone-A Harvardra?!
-Igen…-eröltetett mosolyt az arcára Bill
Én vállat vontam és igyekeztem belevetni magam az evés örömeibe, amikor újabb kérdés érkezett.
-És szeretitek egymást?-kérdezte fapofával Ria
-Persze-vágta rá Bill-Még sosem voltam ennyire szerelmes-puszilt be a fülem mögé. Egészen beleborzongtam. Lehunytam a szemem és mélyen beszívtam az illatát.
A vacsora további része nyugodtan telt, bár kicsit zavart, hogy se a velem szemben ülő Tom, se a pincér nem tudta rólam levenni a szemét. Persze ez most kicsit öntelten vagy üldözési mániásan hangzik, de egyszerűen éreztem a tekintetüket magamon.
A desszert során Ria tovább bombázott minket a kérdéseivel. Több percen keresztül előttem vitatta meg Billel, hogy én miért nem vagyok megfelelő számára.
-Tudod, azt hiszem, hogy ha Billel nem lenne minden tökéletes, akkor nem kaptam volna ezt-mutattam fel a bal kezemet
-Nahát!-kortyolt bele a borba Tom
-Csodás!-nyúlt a kezemért Simone, hogy közelebbről is megnézhesse
-19.000 fontos fehér arany gyűrű gyémánt berakással-súgtam oda a fiúk anyukájának úgy, hogy azért mindenki halhassa
Mindannyian kértünk egy csésze kávét, Gordon pedig még bevállalt egy újabb süteményt. Bill az este kilencven százalékát vedeléssel töltötte, így kicsit vonakodtam, amikor azt mondta, hogy csókoljam meg, mert tudtam, józanon ezt sose kérné.
-Nem hiszem, hogy ez itt jó ötlet-tettem a hajamat a fülem mögé
-Csak nyugodtan-legyintett Simone-Előttünk ne légy zavarban!
-Gyerünk!-nyögte kéjesen Bill a fülembe, majd megragadta az arcomat és vadul megcsókolt. Azt hittem, hogy már mindent megélt, tapasztalt nő vagyok, de amikor Bill nyelvpiercingjét megéreztem, ahogy az alsó ajkamat végig simította, akkor olyan megilletődve éreztem magam, mint egy tizenéves kis csitri.
A csók mennyei volt. Őszintén, nem gondoltam volna, hogy Bill Kaulitz ilyen érzéki, de továbbra is tartom az álláspontom, hogy meleg, mint a kazán.
Fizetés után mentünk is.
Két kocsiban fértünk csak el, így miután valahogy kivonszoltam Billt az étteremből bedobtam a Tom által vezetett zsír új Audi hátsó ülésére és beültem mellé. Az anyósülésen Ria foglalt helyett, míg a másik kocsiban Gordon és Simone.
-Tesó!-nézett bele a visszapillantóba Tom-Ugye, megiszol velem még egy italt, ha hazaértünk?
-Ha te elszívsz velem egy füves cigit…
Felnevettek.
-Bill!-szólt rá Tom mosolyogva
Már majdnem befordultunk a ház udvarába, amikor Bill a nedves ajkait a fülemhez tapasztotta.
-Ugye,-húzta végig a kezét lassan a combomon-a szopás is benne van a csomagban?
Ez feltette az i-re a pontot. Ellöktem magamtól és, amint megállt az autó én dühösen kipattantam és beviharoztam a házba. Bill utánam botorkált.
-Most mi van?-ragadta meg a karom
-Nem hiszem el, hogy ekkora idióta vagy-tettem karba a kezem
-Én idióta?! Ezt most komolyan mondod, azok után, hogy te azt hazudtad, hogy a Harvardra jársz-húzta fel a szemöldökét
-Én tényleg oda járok… És inkább vagyok egy tanult prosti, mint egy részeges, felvágós, drogos buzi-kaptam le a gyűrűt az ujjamról és a kezébe nyomtam, majd felsiettem a lépcsőn
-Valami baj van, öcsi?-bökött a fejével Tom felém. A beszélgetést nem hallhatta, annyira nem veszítettük el a fejünket, hogy ordibáljunk.
-Semmi…-bámult utánam-Na, megyünk inni?