Battlefield-16.rész

16.

-Na, már megint Tom írt…-nevetett fel a telefonját nyomkodva Gre és beleharapott a pizza szeletébe-Igazából már leszarom Richardot-tette hozzá-Agresszív állat. Megérdemelte volna, hogy kirúgják… Beszarás ez a mai oktatási rendszer, komolyan.
-Tom drogozott. Neki is sok balhéja volt, őt is kicsapták volna-jelentettem ki unottan
-Akkor is…-kontrázott és evett tovább-Biztos, nem kérsz?-lökte elém a pizzás tálat
-Nem-ráztam a fejem-Egy falat se megy le a torkomon
Tényleg nem ment le. Péntek óta és már hétfő volt! Egy óriási gombóc volt a torkomban, így ha anya belém erőltetett egy kis ételt, akkor tuti, hogy azonnal visszajött. Nem, nem voltam terhes, ez nem játszott közre. Még szombat reggel megjött, tesztet se kellett csinálnom. Persze Billt ez se érdekelte. Ő egy perc alatt szakított velem. Haza vittük őket és míg Jörg Simone-nal beszélt, ő kidobott.
-Volt ma vele órád?-kérdezte Grete együttérzően
-Kettő is-hajtottam le a fejem az asztalra-De mintha ott se lennék. Észre se vett. Nem is köszönt. Ráadásul tuti, hogy mindenki tudja már és rajtam röhög a fél iskola Marcoval az élen.
-Na, ne bánkódj!-simogatta meg a vállam
-Szeretem és…-ráncoltam a szemöldököm-Képes volt azt mondani, hogy ezt nem most akarta, de a zenélés miatt úgyse tudnánk együtt lenni. Ez hülyeség. Tuti csak besértődött, mert egy pisis kislány érzelmi szintjén áll.
Tényleg nem tudtam a pontos indokot. Minden olyan váratlanul történt. Az egyik napon még vígan éldegéltünk, a következő pillanatban pedig lapátra tett.
-Legalább nem várod a gyerekét-vont vállat a velem szemben ülő Gre
-Ez kurva jó-tettem hozzá szarkasztikusan
-Figyelj, ha szeret, akkor keresni fog-hangzottak ezek a szavak. Igaza volt. Ha hiányzom neki, akkor úgyis felhív, nem de?
Tomnak úgy tűnt, hogy nagyon is hiányzott Grete, mert folyton sms-eztek és a suli aulájában is mindig turbékoltak, habár csendesen. Fogták egymás kezét, viccelődtek. Szívet tépő volt ezt látni, mert a másik Kaulitz konkrétan levegőnek nézett. Folyton egymásba ütköztünk a folyosón és a közös óráinkon, de nem érdekelte. Mintha mi sem történt volna, úgy éltük tovább az életünket. A szája begyógyult, de az én mellkasomon az a luk, amit ő ütött, az még mindig ott tátongott.
Nehogy azt higgyétek, hogy nem próbáltam őt keresni. Mert próbáltam. Nem egyszer. De mindig elküldött. Hogy lehet az, hogy valaki, aki nekem ennyire fontos legyen, ilyen gyorsan túl lép?
Én nem tudtam tovább lépni, mert nem is akartam. Túl hirtelen jött ez az egész. Nem készültem fel erre.

***
Egy hónap telt el körülbelül. Úgy elillant, hogy észre se vettem. Annyi szent, hogy az időjárás se volt már annyira zord. Annyira…
-Én nem megyek el, ha ott lesz Bill is-dőltem hátra az ágyamban
-A francokat nem jössz!-jelentette ki Grete-Ezt a felsőt veszed fel, mert ebben kibaszott dögös vagy-dobota rám a Guns and Roses-osat
-Grete, hagyjál már! Nem és kész!
-Tom már beharangozta, hogy ott leszünk. Mondom: leszünk. Ne vágj pofákat!-paskolta meg az arcom-Öltözz fel! Nyolckor a buszpályaudvarnál találkozunk velünk.
Szerintetek volt már választásom? Engedelmeskedtem Grete-nek. Azt kellett felvennem, amit ő mond, úgy kellett kifestenem magam, ahogy ő mondta, egy szóval teljesen átstylingolt.
Duzzogva sétáltam a pályaudvar felé, ahol már messziről megpillantottuk a fiúkat. Ott volt Tom, Georg, a dobos, akit azt hiszem Gustavnak hívnak, az a szöszi srác, Tom osztálytársa és persze Bill is, aki úgy tett, mint mindig: lesajnált, szépen kifejezve. Grete odaszaladt Tomhoz és óriási csókot nyomott az ajkaira. Ez túl hosszan és túl szenvedélyesen sikerült. Mind kezdtük kínosan érezni magunkat, mikor Georg odapattant elém és teljesen természetesen üdvözölt.
-Szia-adott két puszit
-Szia-mosolyogtam
-Nem fázol?-nézett végig rajtam
-Áh!-legyintettem-Taxival jöttünk, még nem volt időm átfagyni-ahogy kifújtam a levegőt óriási párafelhő keletkezett előttem
-Én viszont fázok-dörzsölte össze a kezeit-Szóval, ha abbahagytátok a smárolást-köszörülte meg a torkát, akkor indulhatnánk.
Tom és Gre csakhamar kiszálltak egymás szájából.
-Merre megyünk?-kérdezte a fiúkat Grete
-Ma buli van a The Fan-ban. Odamegyünk, úgyhogy buszozunk egyet-mondta Bill rekedtes hangon, majd elővett egy új doboz cigit
Szinte megőrültem, hogy ott van mellettem, de már nem az enyém. A gyomrom görcsben állt és nem tudtam, hogy sírjak vagy őrjöngjek…
-Én amúgy kajás vagyok-közölte Gustav
-Nem is te lennél-nevetett fel Tom és kihúzott egy szál cigit a testvére kezében lévő dobozból
-Nekem is-nyúlt bele a szőke srác is
-Ezt nem csak úgy osztogatják ám-szólt rá a rasztás
-Tom, ne legyél már bunkó! Andreas is szokott adni-csapta mellkason Bill
-Induljunk már, mert meg-fa-gyok-mondta szótagolva Georg
-Persze, gyerünk-bólintott Tom és kézen fogta Gretet
Siralmasan festettem, ahogy a csapat mögött kullogva lépkedtem. Semmi kedvem nem volt Billékkel lenni.
-Sabine most írt, hogy ő is jönne velünk-mondta Bill, majd félve hátra pillantott rám
-De mi a fasznak!-közölte hangosan Georg
-Végre valaki kimondta!-röhögött a cigi füstöt kifújva Andreas
-Ha nem bírjátok, minek haverkodtok vele?-húzta el a száját Gre
Nem jött válasz, mindenki csak csendben stírölte Billt.
-Ah, nekem bejött és akkor mindig hívtam, most meg a nyakunkon maradt-vont vállat Bill
Ezen beszólása miatt csak egy „kicsivel” éreztem magam az eddiginél is kínosabban.
A buszon szétszéledtünk. Bill szigorúan állt és nézett maga elé, Gustav egy ismerősét kezdte fűzni, hogy tartson velünk, Andreas Tommal és Grete-vel beszélgetett, mellém pedig leült Georg.
-Kínos neked így Billel, igaz?-súgta a kellemes mély hangján
-Eléggé-bólogattam-Bár az is elég gáz, hogy a legjobb barátnőm Tommal jár, aki nem elég Bill testvére, de még utál is-bambultam ki az ablakból, de leginkább csak a tükörképemet láttam, mert kint már teljesen sötét volt
-Nem utál-mondta
-Aha, persze-tettem hozzá ironikusan
-Tényleg nem, sőt!
-Azt ne mondd, hogy kedvel!-tettem karba a kezem
-Pedig… Nem Grete akar ismét összeboronálni Billel, elhiheted.
Felé fordultam. Mondani akartam valamit, de igazából nem tudom, hogy mit, plusz még szembe találtam magam Andreas öldöklő pillantásával.
-Oké, lehet, hogy Tom nem utál, viszont Andreas vagy ki a fene, ki sem állhat-húztam fel a szemöldököm
-Ez-sóhajtott-így van. De neki mindenki unszimpatikus, akiket Bill szeret.
-Miért? Meleg vagy mi a szösz?-csattantam fel, mire Georg lehunyta a szemét
-Komoly?-tátottam el a szám
-Nem látszik?
-Hát…-nevettünk fel mindketten
-Nincs vele baj, rendes srác.
Gustav barátja, Alex végül is velünk tartott és elindultunk a The Fan-ba, ami egy nagyon felkapott hely volt a város szívében.
Viszonylag gyorsan bejutottunk a nagy tömeg ellenére és még asztalhoz is jutottunk. Nem sokkal később a banda többi tagja, köztük Sabine is csatlakozott hozzánk. Amikor az a kis ribanc rányomult Billre a szemem előtt, azt már nem bírtam józanul.
Egymás után jöttek a whiskyk és a vodkák és akkor sem akartam leállni, mikor már több volt a kelleténél. Igaz, nem kellett túl sokat legurítanom, mivel dél óta nem is ettem.
Forgott velem a föld és alig bírtam felállni.
Ittasan az ember mond sok olyan dolgot, amit józanul nem tenne. Ez olyan, mint ha lenne egy korlát, ami alatt rejtőznek a józan ember ki nem mondott dolgai és alkoholos állapotban ez a korlát eltűnik. Bár őszintébbek vagyunk ilyenkor, de butábbak és meggondolatlanabbak is.
-Nem vagyok amúgy részeg-közöltem Billel dőlöngélve-Na jó, kurvára be vagyok baszva, baszd meg!-temettem a kezembe az arcom
-Emma, hagyd ezt abba, jó? Haza viszlek-ragadott meg a csuklómnál fogva
-Nem-ordítottam el magam-Nem megyek veled sehova-pislogtam nagyokat-Maradj csak itt Sabine-val, azzal a kis rocker ribanccal, akinek a haja undorítóan néz ki. Fúj, baszd meg-röhögtem el magam-Georg, ugye haza viszel-dőltem a karjaiba
-Persze, kicsi lány-nézett Georg Billre-Vigyázok rá-csapkodta hátba-Na, gyere!-húzott fel és a derekamnál fogva megtartott
***
Mivel a buszra nem engedtek volna fel ilyen állapotban, ezért kénytelenek voltunk haza gyalogolni. Annyira nem volt gáz, mert 40 perc alatt haza értünk és én csak az első húsz percben voltam használhatatlan, amit Georg ki is használt…
-Te,-karoltam át a nyakát mialatt lassan lépkedtünk-mi most smároltunk?-hunyorogva ránéztem, mert az utcai lámpa belesütött a szemembe
-Öh… Igen-hajtotta le a fejét
-Ja, jó.
-Ne haragudj, nem kellett volna…
-Engedj el!-szakítottam ki magam a karjaiból-Tudok én egyenesen is menni, csak fogd a kezem-kulcsoltuk össze az ujjainkat-Amúgy meg semmi baj. Csak már nem emlékszem, hogy volt-álltam elé és megcsókoltam. Az ajkai puhák és teltek és olyan érzékien csókol, hogy ajjaj. Biztosan tapasztalt srác.
-Erre se fogsz emlékezni reggelre-adott még egy játékos puszit a nyakamra
-Akkor addig csináljuk, hogy reggel legyen és emlékezzek-túrtam bele a hajába és ismét megcsókoltam
-Vá-vá-várj! Te Billt szereted…-sütötte le a szemét és elindult
Nem igen próbáltam meggyőzni se őt, se magamat, hogy ez nem így van, mert mindketten tudtuk, hogy ez pontosan így volt.
-Ez az az utca-böktem a fa mögötti kis utcára. Bólintott és elindultunk a házunk felé.
-Nagyon köszönöm, hogy hazahoztál-torpantam meg az egyik kerítésnél a kulcscsomómmal babrálva
-Nincs mit-dugta zsebre a kezeit-Megfagyok…-rezzent össze
-Akkor gyere be!-rántottam fel kacéran az egyik szemöldökömet
-Az hogy venné ki magát?-nevetett
-Fáztál… felmelegítettelek. Jól hangzik, nem?