Battlefield-15.rész

15.

Péntek délelőtt van és a szokásos fánkommal és kávémmal már vártam Billt a büfében, aki az emeletről küldött egy sms-t, hogy ott találkozzunk, mivel nincs egy közös óránk se.
Nagy sokára megérkezett.
-Bocsi csak Weingroß elkapott a folyosón-adott nevetve egy puszit
Weingroß az igazgatónk volt és köztudottan pikkelt az ikrekre.
-Minden oké, kincsem?-simogatta meg az arcomat és belekortyolt a kávémba. Hirtelen feleszméltem.
-Persze.
-Hé, Kaulitz!-kiáltott az éppen szembejövő Marius-És persze Emma-biccentett felém-Jöttök ma, ugye?-muatott Bill felé
-Naná!-pacsiztak le
-Hova…-néztem felváltva a fiúkra-Hova megyünk?-bámultam aztán értetlenül Billt
-Bulim lesz-kacsintott Marius
-Ja-bólogatott Bill és itta tovább a kávémat
-És mész?

-Te is jössz!
-Jó tudni-támasztottam ki a fejem
-Na, akkor tali este nyolckor-ment tovább a házigazda
-Biztos, jól vagy?
-Igen. Nincs semmi baj-szedtem le a cukormázat a fánkról
-Képzeld, jövő hét kedden megint megyünk a Universalhoz. Kezd komoly lenni a dolog… El sem hiszem-nézett elmerengve a távolba
-Sziasztok!-ült le velem szembe Grete
-Szia-dobtam egy erőltetett mosolyt
-Na, megjött már?-pislogott nagyokat, majd mikor Bill elsápadt arcát meglátta, a szájához kapott-Hupsz!
A tenyerembe temettem az arcom. A legkevésbé az hiányzott, hogy Bill is elkezdjen aggódni és faggatózni, pedig ez következett.
-Mi? Még nem…-kérdezősködött riadtan
-Köszi, Gre!-néztem rá dühösen
-Sajnálom-próbált valami együtt érzést kimutatni, de gyorsan váltott-Igazából Billhez jöttem-fordult felé-Jöttök a ma esti buliba?
-Öh… igen-meredt maga elé, majd újra rám pillantott
-De-hajolt közelebb-Tom is ott lesz, igaz?
-Aha.
-Király-mondta felvillanyozva-Akkor ott tali. Hagylak is beszélgetni titeket-pattant fel és szaladt az éppen arra jövő Richard felé
-Mikor kellett volna megjönnie?-súgta
-Bill! Ne stresszelj még te is ezzel-húzodtam arrébb
-Ne stresszeljelek? Lehet, hogy…-csuklott el a hangja-terhes vagy-mondta halkan és szinte még kiejteni is félt. Az arca meggyötörtnek tűnt-Szóval mikor kellett volna?
-Három napja…-haraptam bele az alsó ajkamba
-Kurva jó-nyögött fel-Tesztet csináltál már?
-Nem…-ráztam a fejem
Ekkor becsöngettek. Egy részem megkönnyebbült, mert megmenekültem, egy másik részem maradt volna Billt vigasztalni. Bár nyugtatásra és vigaszra nekem is szükségem lett volna.
-Megyek…-kaptam fel a táskámat

-Este Mariuséknál találkozunk-kiáltott utánam fenyegetően
-Jó…
***
Kicsit késve érkeztem, mert hosszúra nyúlt a délutáni alvásom. Egy józan arc se jött velem szembe. Mindenki csatak részek volt. Többen a kanapén ugráltak, mások a nappali közepén estek egymásnak. Mint a filmekben, úgy szét volt esve a ház. Ahogy végig mentem a hosszú előszobán, egy lány ott hányt mellettem a lépcső aljában. Egy zárt ajtó előtt óriási tömeg volt. Megérdeklődtem, mi is folyik ott.
-Fried, mi van itt? Mi ez a tunultus?-mentem oda az egyik osztálytársamhoz
-Bent szexelnek-nevettet fel egy sör társaságában a Friedrich mellett álló Robin
-Kik?
-Ő… valami csaj meg Kaulitz…-néztek egymásra a fiúk
-Melyik Kaulitz?
-Az izé...-ráncolta össze a homlokát Robin-Bill!-bökött felém és nagyot kortyolt a söréből
-Micsoda?-kaptam a fejemhez
-Nem Bill, vagy Bill?-gondolkodott Friedrich-Hogy hívják a másikat?
-Tom-vágtam rá
-Ja, akkor Tom.
-Tom?-hallatszott Robin szájából-Ő a rasztás?
-Igen-bólogattam hevesen
-Akkor Tom, igen.
Megnyugodtam és kifújtam a levegőt.
-Rebmann azért durva-csatlakozott a beszélgetésünkhöz Jonas
-Rebmann? Grete Rebmann?
-Ja, aki Richarddal jár. Most hívta fel valaki Marcoékat. Idejönnek és tuti szétverik a Kaulitzokat-nevetett fel
-Hol van Bill?-ordítottam el magam-Hol van Bill Kaulitz?
-A konyhában láttam-szólt egy hang a tömegből
Rögtön szaladtam is tovább. Csakhamar megtaláltam a konyhát. Bill a pultnak dőlve itta a piáját, mialatt Sabine ott vonaglott előtte és tette neki a szépet, de Bill csak leamortizálva állt ott, mint akit odatettek.
-Hahó-léptem be a nyitott ajtón
-Oh, Emma-ült nagy műmosoly a lány arcára
-Bocs, de most…
-Azt akarja mondani, hogy húzz el-közöltem Sabine-vel. Ő csak tátott szájjal ránézett Billre, majd rám és sértődötten kiviharzott.
Ha már a sértődöttséget emlegettem, Bill is annak tűnt.
-Vettem tesztet-közölte-Csináld meg!
-Jó, de…
-Semmi de!-ordított rám
-Tom és Gre éppen szúrnak és szólni kéne a tesódnak, mert Marcoék idetartanak és tuti, hogy szétveri Richard Tomot...-Bill nem szólt-Majd utána megcsinálom a tesztet, de most menjünk-rángattam ki a kicsit illuminált állapotú Billt a konyhából
Siettünk is és, amint átverekedtük magunkat a tömegen elkezdtünk dörömbölni, hogy nyissák ki.
-Valaki szóljon már Mariusnak! Kell a kulcs!-kiabáltam rá a körülöttünk lévőkre, de süket fülekre találtam
10 perc ajtó verés meghozta az eredményét és kikászálódott a két illetékes nagy tapsvihar keretében.
-Tom, el kell húznunk-ragadtam karon
-Mié’?-nevetett fel
Belekezdtem volna a magyarázkodásba, de nem volt abban az állapotban. Még vagy negyed órán keresztül vonszolgattuk ide-oda, hogy térjen magához, de mire sikerült, késő volt.
-Itt van Richard-nagy huhogás vette kezdetét
Gre rögtön Richard felé futott és megölelte, de a srác ellökte és Tom felé vette az irányt.
-Richi, ne már!-álltam el az útját
-Hogy oda ne rohanjak-szólt be Marco Richard mögött
-Richi, tudtommal, ha megint verekedésbe kerülsz, kicsapnak-próbáltam a józan eszére hatni, de arrébb tessékelt és már emelte is az öklét. Tom amúgy is jóval kisebb termetű volt a magas, fekete hajú srácnál és amúgy sem volt olyan állapotban, hogy verekedjen, így egy ütéssel leterítette. Bill rögtön neki ugrott Richinek, hogy megbosszulja testvérét.
-Bill!-kiáltottam fel. Marco is neki ugrott és ketten kezdték el rúgni és ütni. Hans az ajtóból figyelte röhögve az eseményeket. Próbálták szétszedni őket, de Bill se hagyta magát.
-Marco, hagyd abba!-estem neki sírva és én is próbáltam elhúzni őt onnan. Ahogy rám nézett láttam az érzelmeket a kék szemében-Tűnjetek el!-zokogtam. Leállt. Egy pillanatra megállt minden, az egész világ és előtört az a Marco, akit én is szerettem. Lesütötte a szemeit, a következő pillanatban pedig lefogta a barátját és kifelé kezdte ráncigálni.
-Hagyjad, Richi!
Bill Tomot kezdte vizslatni.
-Jól vagytok?-kérdezte Marius
-Ja…-nyögte Bill vérző szájjal az oldalát fogva-Tom-pofozgatta a testvérét
-Mi történt?-ült föl a fejét fájlalva
-Hívjuk ki a mentőket!-ült le Bill mellé Grete
-Betéptél?-szorította meg testvére kezét Bill. Tom bólintott-Akkor a mentő felejtős… Baszd meg!
-Hívom anyut és eljöttök hozzánk! Ott majd kitaláljuk-karoltam át Billt
***
-…röviden ennyi-fújtam ki a levegőt
Anya velem szemben ült, Jörg pedig fel-alá járkált a konyhában, amíg a nappaliban a felrepedt szájú Billt próbálta helyre tenni a szomszédunk, Dr. Scherzinger. Még szerencse, hogy a múltkor kölcsön adtuk neki a fűnyírót, így jött eggyel, ezért tudtuk átrángatni éjfélkor.
-Én nem hiszem el, hogy Marco ilyenre képes...-nyögött fel Jörg az ajtófélfát támasztva-És azt se, hogy te ilyen drogos helyekre jársz és drogos emberekkel barátkozol.
-Ezt majd holnap megbeszéljük. A fontos most az,-állt fel anya-hogy a fiúk rendben legyenek-és elindult a nappaliba. Én szégyenteljes pillantásokat vetettem a nevelő apámra és anya után eredtem.
-Azt hiszem, kész vagyunk-pakolta össze a táskájába az orvosi dolgait Dr. Scherzinger-Ezt kidobnád, Emma?-nyújtotta felém a véres törlőkendőket
-Persze-vettem el tőle
-Majd… Hogy is hívnak?
-Tom.
-Tom, igen. Szóval Tom szemét jegelni kell,-nézett ránk-te pedig gyere el pénteken a sebészetre és kiszedem a varratokat-mondta Billnek
-Mivel tartozunk, Albert?-sétált be Jörg is
-Ugyan, hagyjátok!-mosolyodott el Herr Scherzinger és már haza is indult. Jörg kikísérte.
-Tom, neked megágyazok itt-rázta fel az egyik párnát anya-Ti pedig gondolom…
-Igen-köszörültem meg a torkomat
***
Az ágyamban feküdtünk. Nagy csend. Sötét. Bill elfordulva feküdt mellettem.
-Kicsim-bújtam hozzá. A fülét kezdtem puszilgatni. Ettől mindig beindult.
-Ne, hagyj!-húzta el magát
-De, én-kaptam rögtön utána és fölé kerekedtem-akarlak!-kéjesen. Végig csókoltam a nyakát. Ahogy a csípőjén ültem, éreztem, hogy ő is akarja, de ismét visszautasított.
-Nem bírok veled szexelni, amíg meg nem csinálod a tesztet.
-Akkor megcsinálom most-ültem fel
-Ne… majd reggel-húzta magára a paplant
-Biztos, hogy csak a teszt a baj?-simította meg a puha arcát. Cinikusan felnevetett.
-A volt pasid épp most szaggatta ketté a fejem szóval a kérdés tárgytalan.