Battlefield-14.rész

Billel nem olyan volt ez az egész szex dolog, mint amilyen más vele egykorú sráccal lett volna. Vele érett volt. Órákat képesek voltunk csak csókolózni és Billben az önmegtartóztatás végig jelen volt. Hihetetlenül tapasztalt...nak tűnt. De azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha azt mondom, az is volt.
Még a szünet utolsó napján átjött hozzánk eltölteni a délutánt.
-De akkor most a detoxban volt?-bújtam hozzá, hogy még jobban érezzem az illatát
-Nem. Csak bevitték a korházba, kapott infúziót és haza is hoztuk. Most büntiben van-nevette ki a testvérét
-Gondolom, mennyire hatja meg-feküdtem a hátamra
-Nem jöhet velünk még a holnapi meghallgatásra sem, úgyhogy meghatja, hidd el-bámulta továbbra is a hófehér plafont, amíg én a vállán pihentem
-Nem is jössz holnap suliba?-kaptam oda a fejem
-Nem-vakarta meg az orrát
-Kurva jó, hogy szólsz-csattantam fel
-De hisz most szólok...-nézett rám
Magamhoz szorítva a takarót felültem és bevágtam a legsértődősebb arcot, amit csak tudok. Igazából nem haragudtam Billre e miatt a kis csekélység miatt. Az aggasztott, hogy elkezdődött. Elkezdődött az, amitől tartottam.
-Na, ne legyél már durci-ült föl ő is és egy finom puszit lehelt a nyakamra, amitől azonnal libabőrős lettem-Ígérem, hogy amint haza értem, felhívlak, csak dőlj már vissza.
Visszadőltem és rámosolyogtam.
-Kész szenvedés lesz egy nap nélküled-húztam magamhoz és megcsókoltam
-Hát még nélküled! Gondolj bele, Georg és Gustav egy álló napig-rázta meg a fejét
-Te nem írsz angol dogát, jó? Szóval ne panaszkodj!
-Imádlak.
-Én is. Amúgy Berlinbe mentek?
-Aha-felelte vidáman- A Universalhoz, ha kérhetem-ült ki ismét nagy vigyor arra a hibátlan arcára
***
-Jó napot!-köszönt Bill Jörgnek, mialatt lesétáltunk a lépcsőn
-Szia, Bill. Te mikor jöttél?-nézett ki a könyv mögül a nevelőapám
-Három körül, de már megyek is-vette a cipőjét és a bőr dzsekijét
-Kikísérlek-súgtam
-Ne, nem akarom, hogy megfázz-adott egy puszit a homlokomra. Jörg végig kukucskált. Örültem neki, mert legalább látja, hogy mennyire édes és gondoskodó pasim van-Viszontlátásra!-köszönt ismét Bill
-Szervusz-intett Jörg
Bill egy apró puszit nyomott az ajkaimra és már indult is. Becsuktam az ajtót és magabiztosan Jörg felé fordultam.
-Hallottad, milyen aranyos volt?-néztem rá szúrósan
-Sosem mondtam, hogy nem az-lapozott egyet
-Mi?-nevettem el magam-A múltkor még büdös drogos volt…-kezdtem toporzékolni. Nem mondott rá semmit. Nem tudta tagadni a tagadhatatlant-Megyek, átnézem az angolt-indultam fel a szobámba
-Miért? Eddig mit csináltatok?-ordított utánam-Angol helyett francia?
-Elveted a sulykot, Jörg-kiabáltam vissza-Szólj, ha megjött anya!
***
Egy szerdai napra esett az első tanítási nap. Valahogy nem akarództam iskolába menni. Minden porcikám tiltakozott a suli ellen. Olyan rosszul aludtam, aztán korán keltem és valahogy nem sikerült felébredni. A kocsiban, amíg odaértünk a sulihoz, végig szorongattam a kispárnámat.
Egész nap csak csoszogtam a folyosón. Hideg januári idő volt, nekem meg nem volt kedvem divatolni, így nem volt rajtam se smink, se ékszer, sőt a hajam se volt belőve. Egyszer rázott a hideg, máskor majd megfőttem.
-Szia, szivi-intett Gre a folyosón a harmadik óra után
-Hé!-leheltem ki az összes életerőmmel ezt a szót
Grete ragyogott, mint mindig. A zöld pulcsija remekül állt neki.
-Összejöttem Richarddal-sikított fel és ugrándozni kezdett, mint valami öt éves. Vagy úgy, mint Bill.
-Wow. Ez újdonság-próbáltam lelkesedni-Grat.
-Ennyi?-nézett rám értetlenül
-Bocsi, csak szarul vagyok-dörzsöltem meg az arcomat
-Elég sápadt vagy…
-Hányingerem is van.
-Menj haza!
-Nem lógok az első napon-ráztam a fejem-Amúgy a büfébe indultam. Meghalok egy fánkért-húztam magammal és elindultunk
-Na és mi újság? Olyan régen láttalak…-pislogott nagyokat
-Mire vagy kíváncsi…-tudtam, hogy akar valamit, ismerem ezt a hangsúlyt
-Pletykálnak. Olyanokat, hogy te és Bill lefeküdtetek, és ha ez igaz, akkor kezdek aggódni a rosszulléted miatt-karolt belém
-Húztunk gumit…-vontam vállat, de egy pillanatra megtorpantam
-Nekem mindegy-forgatta a szemeit
Beértünk a büfébe. Szerencsére nem volt nagy sor, így gyorsan meg tudtam venni a kávémat és a fánkomat. Azonnal bele is haraptam. Irtó finom volt.
Amikor megfordultam, megláttam Tomot a legtávolabbi asztalnál ülni. Intett. Hát igen, aki büntiben van, az Berlinbe se mehet.
-Üljünk le-mutattam egy szabad asztalra. Gre követett-Mesélj!-mondtam teli szájjal-Hogy jöttetek össze?
Kihúztuk a székeket és leültünk mindketten.
-Hát… szilveszterkor smároltunk…-kezdett bele, de akkor Marco közelített az asztalunkhoz
-Igaz?-torpant meg karba tett kezekkel
-Mi?-nyeltem le a falatot
-Hogy lefeküdtél Kaulitz-cal?
Elmosolyodtam.
-Semmi közöd hozzá-ettem tovább nyugodtan
-Tehát igaz…-körbenéztem. Mindenki minket bámult, beleértve Tomot is-Tehát mégsem buzi…-röhögte el magát Marco
-Csak biszex-szólt be Hans, mire adtak egymásnak egy pacsit
-Beverem azt az önelégült képed, ha ezt nem hagyod abba-indult el Tom Marco felé
-Inkább én a tiédet, Kaulitz-lökte meg Marco Tomot
Felpattantam és közéjük álltam.
-Itt nem lesz balhé. Nyugi, Tom-ragadtam meg a karját-Te meg, Bertsch húzd innen a beled!
-Én visszafognám magam a helyedben, Emma. Nem tudom, apád mit szólna, ha megtudná, mit csináltál-ült ki gonosz vigyor a képére. Még sosem láttam ilyennek. Szinte ördögien festett. Ez volt a másik oldala. Az, amit eddig nem ismertem.
-Tudod, mit? Nem hiszem, hogy a tegnapi után, amikor majdnem összedőlt a ház úgy nyögtem, azt hiszi, hogy még mindig ártatlan vagyok. Szóval tényleg pusztulhatnál…-mértem végig becsmérlően
Erre nem számított, így méltóságteljesen kisétált, de tudtam, hogy ez még csak az első menet volt.
-Köszi-köszörültem meg a torkom
-Nem miattad. Bill miatt-távolodott az említett bátyja
-Persze…-indult el vissza-Tom!-kezdtem a táskámban kutakodni-Itt az angol dolgozat. Szerintem ti is ezt írjátok-nyújtottam át neki
-Ja, kösz-bólintott
-Hű-szólt Gre nagy szemekkel, amikor leültem-Tom nagyon szexis volt, így. Ne tagadd!
-Nem tagadom-ettem tovább-De Bill szexibb. Meg amúgy is… te nem Richarddal jársz?
-De. De végre megértettem, mit eszel a Kaulitzokon.