Love game-25.rész

25.


Milánó után már csak két napom maradt Tommal. Kettő. De ez a két nap is egy szempillantás alatt eltelt és mire észbe kaptam, már ott álltam Tom Gibsonja előtt Párizsban. Az utolsó koncert…
-Ne szomorkodj-ölelt meg hátulról Adrian-Én majd néha meglátogatlak, ha szeretnéd.
-Hülye-csimpaszkodtam a karjába
-De tényleg…-adott egy puszit
-Ne csináld ezt, mert elsírom magam-megfordultam és megöleltem. Adriannal az elmúlt hónapokban nagyon közel kerültünk egymáshoz. Olyan mintha lenne egy dinka kis öcsém.
-Tényleg találkozhatunk. Amúgy se voltam még Dortmundban-mosolygott rám
-Én se Stuttgartban-vontam vállat
-Ezt megbeszéltük-kacsintott
A búcsú mindig a legnehezebb dolog. Pláne, ha gyász társul mellé. Gyászoltam a turnét. Végig mentem a folyamat összes állomásán: tagadás, düh, alku, depresszió és végül az elfogadás. Hiszen mit is tehetnék?
Már mindent összepakoltam és majdnem készen álltam az indulásra.
-Nagyon köszönjük-hallatszódott Bill szájából a koncert végén. Görcsbe rándult a gyomrom. Szaladtam a színpad széléhez és vártam az én egyetlen Tom Kaulitzomat, aki lesétált a lépcsőn és le sem véve a gitárját máris egy óriási puszit nyomott az arcomra.
-Fúj. Le vagy izzadva-törölgettem a puszi helyét. Tom kivette a fülmonitort a füléből. Én leszereltem róla, Adrian pedig elvette a gitárját. Vittük is a helyére, mert hiába volt ez az utolsó állomás, nem akartuk, hogy baja legyen a felszerelésnek. Habár a fizetésemből úgyse vonják már le, hiszen kézbe kaptam.
-Gyertek-intett nekünk Axel
Mit sem sejtve Adrival elindultunk utána. A fiúk öltözőjéig követtük, ahol már majdnem mindenkinek a kezében pezsgő volt, enyhe party fílinggel a levegőben. Odasétáltam az asztalhoz és vettem én is.
-Figyelem, figyelem!-pöckölgette meg a pohár szélét David, kanál híjján, egy kis figyelemért-Hát itt a vége! Mindenkinek nagyon köszönjük a kemény munkát. Mindannyian szerves részei voltunk ennek a turnénak és remélem a legközelebbire is egy ilyen jó csapat jön össze-mindenki kuncogni kezdett-Szóval még egyszer köszönöm és az esti partyig: egészségünkre!-emelte magasba a Rolex órás karját David. Én is így tettem.
Georg törölközővel a nyakában kortyolt bele mohón az italba. Odamentem hozzá és átkaroltam.
-Hiányozni fogsz-hajtottam a fejem a vállára
-Te is-húzott közelebb-Ugye jobban szeretsz, mint bárki mást itt a stuff-ból?
-Hát persze-ironikusan, majd megsimogattam a hátát
-Tudtam én!-ült ki elégedett mosoly az arcára-De azért hazudd nekik, hogy őket jobban szereted. Elég, ha mi tudjuk az igazságot-kacsintott sunyin
-Gyere csak-hívtam közelebb-azt az estét egyszer befejezzük-súgtam a fülébe
-Mindenképpen-nyalta meg az alsó ajkát
Oldalra néztem és Bill éppen mosta le a szétfolyt sminket az arcáról a kivilágított tükör előtt. Nagy levegőt vettem és bementem hozzá.
-Hahó, fiúkák-tettem karba a kezem. Gustav a kanapén fekve egy német népdalt dúdolgatott-Ajj, Gusto-mentem oda hozzá és megölelgettem
-Anna. Este bulizunk!-huhogott
-Alap. Imádlak.
-Én is téged-tette a kezét a feje alá
Bill mosolyogva bambult ránk, de elkapta a fejét, mikor észrevettem, hogy néz. Majd lassan visszafordult és láttam az ajkain, hogy mondani akar valamit, de most Tom előzte be.
-Édes-rántott magához-Remélem, nem tervezel hosszú partyzást…-dobta be azt a tipikus Tom Kaulitzos nézését, amitől elolvadtam
-Dehogy-ráztam a fejem
Csak vele akartam lenni az utolsó estémen, de azért illendőségből lementem a hotel nagytermébe, hogy együtt ünnepeljek, vagyis inkább gyászoljak a többiekkel. Olyan volt ez egy kicsit, mint egy halotti tor. Célirányosan mentem. Kezdve Axellel:
-Kicsi lány-várt tárt karokkal
-Minden köszönök-öleltem meg-Hogy a pótapukám, a tanárom és a barátom voltál-csuklott el a hangom-Nem fogok sírni… ezt megfogadtam-löktem el magamtól, amíg elnyomtam magamban az érzelmeket
-Én köszönöm azt, hogy a segítőm és a barátom voltál. Találkozunk még-várt bizonyosságra
-Persze, hogy-öleltem meg még egyszer
-Én is jövök-ölelt át mindkettőnket Thomas
-Te is hiányozni fogsz-mosolyogtam
Természetesen Dunjától is elköszöntem, a két G-vel is váltottam pár szót, sőt még Natival is elbájcseverésztem egy kicsit.
-Hát jó pihenést…-malmoztam az ujjaimmal
-Igen, neked is-bólogatott
Hiába… Senki ne várjon tőlünk túl nagy érzelgősséget.
-Már csak Billtől nem köszöntem el. Nem tudod, merre van?-kérdeztem
-A legutóbb még a teraszon cigizett-mutatott a nagyteremből nyíló óriási teraszra
-Köszi-fordultam sarkon és elindultam Bill felé
A teraszról gyönyörűen lehetett látni a kivilágított medencét. Páran ténferegtek kint, de Bill Kaulitz a legfélreesőbb pontban cigizett.
-Anna!-fogtam meg valaki a karom
-Oh, Stephan.
-Köszönjük a munkáját.
-Én köszönöm, hogy engem választottak-ráztunk kezet-Ha megbocsájt én most…-mutogattam a vállam fölött hátra
-Hát persze-legyintett

Elindultam Bill felé. Rám se nézett, pedig tudom, hogy tudta, hogy közeledek.
-Hát te mit lógatod itt az orrod? Pörögnöd kéne ezerrel-könyököltem mellé
-Csak egy kis időre van szükségem. Majd mindjárt…-hajtotta le a fejét és kifújta a füstöt
-Jól vagy?-aggódva közelebb húzódtam hozzá
-Persze-nézett fel egy keserű mosollyal-Iszok egy pár pohárral és pörgök, hidd el. Semmi baj-pöccintette el a cigarettát a medence irányába
-Bill, én sajnálom, ha bántottalak és őszintén köszönök mindent-fordultam vele szembe
-Ugyanezt akartam mondani-nevetett kínosan
Elvesztünk egymás szemében.
-Úgy csillognak a szemeid. Nekem akkor ilyenek, ha részeg vagyok-húztam el a szám
-Látod, megrészegítesz-lépett közelebb
Félve hátra pillantottam, de senki nem figyelt.
-Bill-nyeltem nagyot-Most kérlek… csókolj meg!-hunytam le a szemeimet
Egy kicsit tétovázott, de a lágy tenyerét a nyakam köré fonta és közelebb hajolt. Éreztem a szuszogását a bőrömön és a szám már szomjazott az övére, ám ekkor kaptam egy finom kis puszit az arcomra. Döbbentem nyitottam ki a szememet.
-Tom már vár fent. Menj!-mosolygott és kecses, modelleket meghazudtoló lépésekkel elindult Stephanékhoz. Lehengerlő személyiség, annyi szent…
Úgy tettem, ahogy mondta és felmentem a testvéréhez.
-Kit látnak szemeim?!-mosolygott Tobi
-Te nem bulizol?-mutattam felé értetlenkedve
-Valakinek dolgoznia is kell. Tomot ott találod-bökött a vele szembe eső ajtóval
-Köszönöm…-kopogtam
-Gyere-halladszódott a szobából
-Szia-csuktam be magam mögött az ajtót, de előtte kiakasztottam a „Don’t disturb” táblát
-Szia-pattant fel az ágyról az én félmeztelen Tomom
-Itt vagyunk-sütöttem le a szemem-Öh… csak annyit hagy mondjak…-kezdtem volna bele, de nem hagyta
-Ne!-tartotta fel a mutató ujját-Kérlek ne pazarolj egy pillanatot se üres szavakra-közelebb sétált és megcsókolt-Ígérem, hogy ez lesz életed legjobb estéje…
Ha Tom Kaulitz ígér neked valamit, akkor mindig higgy neki, mert az úgy van. Bizony.
És hogy mi volt reggel?

„Drága, Tom!

Megígértem magamnak, hogy nem fogok sírni. Nem akartam ezt megszegni, meg amúgy sem akartam érzelgős búcsút, az nem illett volna hozzánk, így a reggeli géppel már vissza is repültem Németországba.
Hidd el, hogy ha nem lenne muszáj, akkor nem hagynálak itt.
Nincs ezen mit szépíteni: beléd estem Tom Kaulitz. Nagyon…
Köszönöm, hogy a barátom, majd a szerelmem, de mindvégig a játszótársam voltál. Hiszen mi végig egy hatalmas játékot űztünk… A szerelem játékát.
Mindezek ellenére arra kérlek, hogy ne keress. Lépj túl ezen a csodás három hónapon és élj olyan boldogan, hogy az a szívdöglesztően szexi mosolyod már fájjon.
Hiszem, hogy egyszer újra találkozunk, addig is százmillió csókot küldök:

a te Annad”


VÉLEMÉNYEKET KÉREK! :D