Love game-24.rész

24.

Ha bárki betért volna a szobába, csak egy szerelme karjaiban pihegő lányt látott volna, aki halkan sóhajtozik, mialatt kint a hűvös szél miatt morajlik a tenger. A Nap épp, hogy csak kidugta a fejét a messzi hegy mögül, így olyan hajnali négy körül lehetett.
-Mi lesz most?-szorongattam Tom puha kezét
-Megfürdök, megfürdesz… bár nem fontos, ez fakultatív számodra. Aztán megreggelizünk és indulunk Milánóba-adott egy puszit, majd magához ölelt
-Úgy értem, velünk mi lesz?-néztem rá kérdően
-Épp erről akartam veled beszélni a vacsoránál, de nem hagytad…-vigyorodott el kajánul
-Miért? Nem volt jó?- nevettem én is
-Szerinted, ha nem lett volna jó, akkor csináltuk volna négyszer?-csattant föl
-Na… mondd már! Mit akartál?-csaptam a kezére
-Szóval… Bill és én már régóta fontolgatjuk, hogy LA-be költözünk és hát… Találtunk ott egy házat-forgatta a szemeit
-LA?-tátottam el a számat-Megveszitek azt a házat?-nyeltem nagyot
-Már megvettük…-csuklott el a hangja
-És erről nem kellett volna korábban szólnod?!-ültem fel
-Most… most szólok. Feküdj vissza!-utasított. Úgy is tettem.
-Mikor mentek?
-Legkésőbb januárban, de valószínűleg előbb.

-Addig még találkozunk?-néztem rá. Az ajkait harapdálva csendben préselte ki a választ.
-Ázsiában leszünk.
Sokat töprengtem azon, hogy mi lesz velünk. Most pedig azon töprengek, hogy minek töprengtem ennyit. Fölösleges volt. Az élet már rég eldöntötte mi lesz velünk.

Fölé hajoltam és szomorúan meredtem rá.
-Gyere velem-súgta és a bal keze végigfutott az egész derekamon
-Nem lehet. Nem hagyhatom ott az egyetemet-ráztam a fejem
-És, ha szerződtetnének állandó hangtechnikusnak?-kérdezte reménykedve
-Akkor is. Még van két évem a diplomáig. Max utána-bújtam a nyakához-Nem akarom, hogy vége legyen…
-Én se-húzott még jobban magához-Szeretlek.
-Én is, Tom Kaulitz.
Ki az a hülye, akinek a fejében átfutott, hogy egy ilyen kapcsolat működhet? Ugyan kérem…
Minden egyes mozdulata fájdalommal töltött el. Ahogy rágta az ételt, ahogy köhögött, ahogy öltözött… minden csak arra emlékeztetett, hogy mindjárt vége. Vége.
Teljesen szétszórt voltam. Milánóban a legkevésbé se ment a munkára való koncentrálás, így Axel inkább elküldött, hogy hozzak neki kávét. Az egy dolog, hogy az automatán először a forrócsoki gombot nyomtam meg, másodjára pedig elfelejtettem pénzt bedobni és nem tudtam, miért nem működik, de hogy mire sikerül azt a rohadt kávét a kezembe vennem, akkor még nagyon lendülettel rá is borítsam a hátam mögött csendben leselkedő Billre.
-Jézusom!-dermedtem le, mikor megláttam Bill összekávézott ingjét. Ő nem vette ennyire a szívére, csak mosolygott. Az a csodás mosoly. Én is elnevettem magam-Nagyon sajnálom-szenvedő hangon
-Semmiség…

-Mennyi volt? Kifizetem. Vagy veszek neked egy újat-dobtam ki az automata melletti kukába a kávéspoharat
-Egyedi tervezés… de nem baj-simogatta meg még mindig nevetve a vállam
-Áztassuk be gyorsan, hátha kijön-ragadtam karon és elkezdtem a wc felé cibálni
Bementünk az első útba eső wc-be. Én rögtön a csap felé indultam és megengedtem azt.
-Tessék-hallatszott, mire megfordultam Bill ott állt félmeztelenül az ingjét a kezében tartva. Elvettem tőle és beledobtam a mosdókagylóba.
-Még egyszer sajnálom-kezdtem finoman dörzsölni a foltot
-Semmi baj, tényleg. Amúgy minden rendben?-sétált mellém
-Persze…-bólintottam
-Nem volt túl bíztató.
-Csak rossz, hogy mindjárt vége-vontam vállat
-Értem…-sütötte le a szemeit-Tom elmondta neked…
-Los Angelest?-néztem rá-El-vontam ismét vállat
Nagyokat nyeltem és igyekeztem csak a foltra koncentrálni a lehető legkevesebb érzelem kifejezésével.
-Sírhatsz. Nem mondom el senkinek-hajolt hozzám közel
Ahogy felemeltem a fejem Bill és az én arcom között pár centi lehetett. Az ajkaimat pásztázta és ezt a legkevésbé sem leplezte.
-Nem fogok sírni-ráztam a fejem-Te viszont meg akarsz csókolni, Bill Kaulitz…-húztam fel cinikusan az egyik szemöldökömet
-Amíg te nem kérsz rá, addig nem foglak-egyenesedett ki
-Amúgy is… Mit szólna Nati?-zártam el a csapot

-Annak már vége-pásztázta a cipőjének az orrát-Mindketten jobbnak láttuk így-ejtett el egy keserű félmosolyt-Mi lesz veletek, Tommal?
-Valószínűleg semmi. Nem lenne sok értelme, pedig...-hagytam félbe elhalkulva a mondatot
-Pedig?
-Pedig szeretem-közöltem Billel
-Jó ezt hallani. Ő is téged-mosolyodott el
Kicsavartam az ingjét és a kezébe adtam.
-Valamennyire kijött, de majd még küldd el a tisztítóba.
-Az lesz-kis szünet múlva ismét megszólalt-Anna!
-Hm?-fordultam vissza
-Nekünk se ment volna?-párás szemekkel bambult rám
-Nem tudom…-húztam el a számat