12.
Minden évben ugyanazokat a nyomi karácsonyi filmeket adják le. Elég irritáló. A legszörnyűbb az egészben, hogy én minden évben meg is nézem őket.
Kicsit bűntudatom is volt, hogy azt a manós filmet ki kellett hagynom 29-én. Billék koncertjére készülődtem gyomorgörcs kíséretében. Mi van, ha ez lesz az utolsó normális esténk és ezután minden megváltozik?! Még belegondolni is rossz, de ott kell lennem és támogatnom kell őt.
Más szemszögből: mennyi az esélye annak, hogy minden egy szempillantás alatt változik meg? Na, ugye…
A gyomorgörcs azért is volt, mert ez lesz az első este, amikor az ő társaságával leszek. Hajlamos vagyok megkukulni idegenek között. Pláne olyan idegenek között, akik tuti, hogy már most utálnak.
De ki mondta, hogy az élet csupa móka és kacagás?
-Indulok-húztam fel a cipőmet a bejárati ajtó előtt
-Jó legyél!-csoszogott oda hozzám anya a szobapapucsában-Aztán tudod, ha bármi van, hívj.
-Oké…-forgattam a szemeimet
-Ne igyál, ne cigizz és ne drogozz. Még akkor se, ha…-kezdett bele a hegyi beszédbe, de leállítottam
-Tudom, tudom. Ne aggódj!-vontam vállat
-Szakadt hippik közé mész. Jó, hogy aggódom-jelentette ki
-De ott lesz Bill. És ő nem… szóval érted. Majd ő vigyáz rám-kacsintottam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése