9.
Kicsöngettek.
-Ne felejtsétek el, hogy a szünet előtt még írunk egy dolgozatot-szólt a teremből kiinduló csoport után Frau Lecht
Karácsonyi szünet. Ez lesz az első karácsonyom itt, Magdeburgban. Az első karácsonyom Billel. Legalábbis azt hiszem.
-Te hol fogod tölteni a karácsonyt?-köszörültem meg a torkom, mialatt Bill mellett lépdeltem a zsúfolt folyosón
-Minden évben otthon vagyunk. Tommal általában megnézünk egy-két idétlen karácsonyi vígjátékot és szétzabáljuk magunkat-nevetett fel-Te?
-Én még nem tudom. Vagyis nincs tervem-forgattam a szemeimet
Némán mentünk tovább. Azt hiszem, értette a célzást és kicsit megriadt. Pedig én nem akarok ráakaszkodni karácsonykor. Az hogy elmennék hozzájuk, az nem ráakaszkodás, nem de bár?
-Nekem itt lesz órám-torpantam meg az egyik tanterem mellett
-Oh, rendben. Akkor… ö… majd találkozunk-lépett felém egyet. Közelebb hajolt és csókot szeretett volna adni, de reflexből elhúztam a fejem. Még mindig fura volt, hogy „felvállaljuk” a kapcsolatunkat.
-Ja, bocs. Égő vagyok-tette karba a kezét-Egy pillanatra el is felejtettem…
-Dehogy. Bill, dehogy-mosolyogva kaptam rögtön utána, magamhoz húztam és szenvedélyesen megcsókoltam. Nem volt egy iskolába való csók: a nyelve látványosan az én számban fészkelődött. Mindenki, aki elment mellettünk, bámult. Bámuljanak! Nekem van a világon a legdögösebb pasim.
Szia (:
VálaszTörlésNagyon tetszik az oldalad, különösen a Battlefield. visszaidézi a korai TH fanságomat, Bill mangahajával meg a sulis dolgok.. nagyon tetszik. most éppen beteg vagyok, így találtam rá a blogodra és el is olvastam az összes részét, alig várom a következőt :3
Szia^^
VálaszTörlésKöszönöm szépen! Örülök, hogy tetszik és remélem még sokszor látogatsz fel ide. ;)