Szerelem?

Van az a dolog, ami egyszer mindenkivel megtörténik. Nem várja az ember, ez egyszer csak jön és elsöpör, felborít és tönkretesz mindent. De mintha mind ezek közben be lennénk szívva: élvezzük.
Persze én nem csak az ember-ember közti szerelemre gondolok. Én konkrétan bele vagyok esve a barna bőrkabátomba. Nem illet egyik ruhámhoz se, de megvettem...mind a 4 hozzá illő pólóval és a 2 pár színben hozzá passzoló cipővel. Persze ez még mindig jobb, mint amikor Avril Lavigne illatába szerettem bele és kb. 2 hónapig csak egy fehér illatmintával az orromon járkáltam. Aztán megvettem. És igen...a varázs elmúlt és kidobtam a mintát.
Mert szerintem mindennek vége egyszer. Nincs örökkön örökké. Nincs és nem is lesz. Hosszú út vezetett ide mire ezt beismertem. A diákszerelemből is csak egy pillantás lesz tíz évvel később, amikor azon gondolkozol, hogy honnan is ismerheted ezt a kopaszodó pacákot, vagy miért is olyan ismerős ez a nagyseggű nő.
A nagy helyzet az, hogy szenvedünk ezekben a szarokban. De mégis kell nekünk. Annak ellenére, hogy amikor egy tucat citromot kérünk, akkor csak 3-at hoz, annak ellenére, hogy amikor meccset néznék, akkor jut eszébe letörölni a tv-t, vagy még ott van az ordítás,a veszekedés, a megcsalás és végül az elhagyás. Utóbbi kettőnél úgy érezzük magunkat, mint amikor a zsidók kirakták a Dávid csillagot és a végén az lett a vesztük. Mi is kirakjuk. Elmondjuk, hogy mi az álmunk, hogy mitől félünk és, hogy hol vagyunk sebezhetőek. Aztán a kapcsolat végén visszaél ezzel. És hirtelen minden, ami szép volt egyszerűen feledésbe merül. Minden apróságon összekapunk. Mintha elfelejtettük volna, hogy régen szép volt. Még szép volt minden, amíg nem jött az általunk lufi fejű, ronda, satnya seggűnek titulált bige vagy az a dagadt, pattanásos, szőrös mamlasz. És akkor jön a kés a gyomrodba, amikor saras lábbal, othhoni cuccban, zsíros hajjal viszed haza az ártézi kútról a vizet és látod őket ölelkezve szembe jönni az utcán. Nem reagálsz semmit csak bambulsz előre és szégyenteljes pillantásokat vetsz rájuk. Nagy levegőt veszel és tovább mész. Olyankor tojod le, hogy lyukas a kannád alja és csöpög. Nem biztos, hogy ez a szivednek fáj, lehet, hogy az önérzetedet sérti. Mindenesetre vagy ő volt a Nagy Ő vagy nem, de akkor sosem fogod megtalálni. Összekötöd az életed valakivel, mert rajtad van a nyomás, hogy öregeszel, lesz 2 gyereked, elhízol és dolgozol, mint az ökör. Aztán, amikor a másik feledre rájön a kapuzárási pánik, akkor elváltok, perelgetitek egymást aztán meg köpköditek.
Én nem akrok ilyen lenni és senkinek sem szabadna ilyen lenni. Mi van, hogy ha a szőke herceg tényleg létezik csak épp inkognitóban jön és nem vesszük észre csak, amikor már egy másik emberért lovagol. És mi van akkor, ha a lány leengedi neked az arany haját de te baszol felmászni.
Ha megtalálod azt az embert, akiért érdemes küzdeni, akkor küzdj vagy bánni fogod, mert mindez meg fog történni veled. És ne ess kisértésbe, mert nem éri meg.
Inkább szenvedj sokszor piciket, mint egyszer de akkor az életed végig fog tartani.