Love game-9.rész

9.

Hamburgban annyira nincs is hideg. Annyira… Fölöslegesen mentem volna haza Dortmundba. Helyette itt aludtam egy hotelben. Nem olyan volt, mint Tom tegnapi hotelszobája. Kisebb és szolidabb. Megteszi. Ide rendeltem Wolke-t, a legjobb barátnőmet. Jelentem sikerült elérnem őt interneten. Most vele találkozom. A Gnosa kávézóban  14:30-kor. Máris elkéstem.
5 perc gyaloglás után végül beestem. Wolke már ott ült. Mosolyogva felállt és megölelt.
-Hiányzoztál-mondta
-Te is-engedtem el és leültem
-Én már rendeltem. Te mit iszol?-kérdezte és a pincér felé mutatott
-Egy forró csoki jól esne-kezdtem kigombolni a kabátom
-Akkor odaszólok-indult el a pult felé. Én letettem magam mellé a kabátom és éppen Wolke új telefonját kezdtem nézegetni, mikor megszólalt az enyém. Sms-em jött. Fogalmam sem volt, hogy ki írt. Gyorsan kivettem a táskámból. Fura. Csak egy szám. Megnyitottam. Az üzenet meglepett.
Hey. Itt Bill. A számodat Axeltől kértem el.
Remélem, nem baj. Hallottam, hogy Hamburgban
maradtál. Szeretném, hogy tudd, hogy a tegnapi csók isteni volt.
Megismételhetnénk.  Este egy vacsi? ;)
-Na, csak nem valamelyik Kaulitz?-kérdezte sejtelmesen Wolke
-Honnan tudtad?-tettem le a telefonomat az asztalra
-Láttam rajtad. Olyan szerelmesen nézted azt a telefont-ült le elém-Na mesélj már! Annyira kíváncsi vagyok-csapkodta idegesen az asztalt
-Hát jó. Bill írt…-zártam le a billentyű zárat a telefonomon
-Mi? Bill Kaulitz? Ez annyira… hihetetlen-mosolygott boldogan
-Igen. Olyan fura…-könyököltem fel az asztalra
-Emlékszem. Pár hete még nem lehetett felhívni mikor a tv-ben voltak. Most meg itt sms-eztek.
-Igazából most írt először. Találkozni akar velem este-fintorogtam
-És? Írd vissza, hogy: Oh Bill Kaulitz, bármikor a tiéd vagyok-kezdett utánozni
-Ezt már nem is csinálom-kedztem nevetni-Nem tudom. Lehet, hogy előtte dönget Natalival és utána már rám ér-forgattam a szemeimet
-A sminkes csaj?-kérdezte
-Igen.
-Azon kicsit kiakadtam mikor mondtad, hogy majdnem megcsókolt és aztán láttad őket smárolni-bosszankodott
-Ja. Akkor még csak majdnem smároltunk most már viszont…-forgattam sokat sejtetően a szemeimet
-Hoppá!-kerekedtek ki a szemei-Csak nem?
-De. Tegnap este. Vagyis ma hajnalban-helyesbítettem-Isteni volt.
-És mi van a bunkóbbik Kauli…-mondta volna ki Tom vezetéknevét, de meglátta, hogy közelít a pincér a kávéval és a forró csokimmal. Nyami. Letette elém és azonnal belekóstoltam. Fincsi volt-Szóval Tommal-folytatta Wolke, amikor a pincér már elment
-Nem is olyan bunkó-kavartam meg. Picit meleg volt még.
-Azt ne mondd, hogy volt vele is valami-tette vissza a csészéjét a csészealjra
-Dehogy. Nagyon édes. Meg baromi szexi. Amikor felső nélkül jön-megy előttem. Csorog a nyálam-temettem az arcom a kezembe-De nem hiszem, hogy jó páros lennénk-ráztam a fejem
-Mondjuk tényleg jó pasi, így képeken. Mindig is mondtam. Ő helyesebb, mint Bill-jelentette ki
-Nem tudom. Egyformán édesek-vontam meg a vállam
-De kikezdett veled vagy mi?-kérdezte
-Igen. Minden nap flörtöl velem. Bár tegnap kicsit zavarba hozott. Együtt ebédeltünk a hotelszobájában…-meséltem, mire Wolke nagy húúúzásba kezdett-Csend!-szóltam rá-Tehát kajáltunk. És félmeztelen volt-nyaltam meg a szám-Aztán befeküdtem az ágyba és meg akart csókolni-ekkor krákogni kezdett-Wolke!-szóltam rá-Ez nem vicces. Hihetetlenül jól nézett ki…fölöttem-mosolyogtam és nagyot kortyoltam a csokiból
-Szóval bejön…-forgatta a szemeit
-Nem…Talán. Azt hittem, hogy ha majd Billt kicsit megismerem rögtön érezni fogom, hogy tökéletes. De rossz benyomásom is volt vele kapcsolatban. Tomban pedig kellemesen csalódtam…-törölgettem a szemeimet. Még mindig fáradt voltam.
-Egyébként elmész este?
-Hát…-estem gondolkodóba
Nem tudtam kihagyni. Persze, hogy elmentem. Írtam Billnek. Visszaírta, hogy csípjem ki magam. Király. Elegáns helyre megyünk. Valahogy nem lelkesedtem az ötletért. Értem jön 8-ra. Már 6-kor elkezdtem készülődni. Mindössze 3 koktélruhám volt. Nem volt túl nagy a választék. Mégsem tudtam dönteni. Úgy felhívtam volna Tomot, hogy adjon tanácsot, de sajnos nem volt meg a száma. Remek. A mályvát választottam. Még szalagavatóról maradt. Igaz, kicsit rövid. Na jó: nagyon. De majd felveszek hozzá egy fekete harisnyát és a fekete hosszú kabátomat. Megfürödtem. Kisminkeltem magam. Kiegyenesítettem a hajamat és kész voltam. Éppen 8-ra. Bill rám csörgött. Lementem. Azt hittem a hallban fog várni, de Bill sehol. Kimentem a hotelből. Egy metál színű Audi állt ott. Tudtam: ez lesz Bill! Odasiettem és beszálltam mellé.
-Szia!-mosolygott boldogan, adott egy apró csókot és már el is indult. Egy szürke zakó volt rajta fekete nadrággal és sok csillogó kiegészítővel. A körmei is szürkék voltak. Nagyon, nagyon helyes volt.
-Jól nézel ki-jegyeztem meg ragyogó szemekkel. Annyira élveztem a látványt. Bill Kaulitz mellettem ül, vezeti az Audiját és közben eszméletlenül jól néz ki. Már el is felejtettem mennyire viszket az a kurva harisnya-Szóval? Hová viszel?-csatoltam be magam utólag
-Meglepetés-nézett édesen és közben komolyan az útra koncentrált
Megérkeztünk. Egy több emeletes, irtó sznob étterem volt. Valami francia volt a neve. Nem tudom. Bementünk. Bill előttem ment magabiztosan. Egyenesen a recepció felé vette az irányt. Én kicsit még bámészkodtam. Láttam már egyszer ezt az éttermet. Valami német magazinban. Nem gondoltam volna, hogy egyszer én is eljövök ide.
-Gyere!-intett Bill és a pincér után indult. Felmentünk a lépcsőn. Atyaég! Olyan mintha én lennék Hamupipőke. Tiszta hercegnős volt ott felsétálni. Pláne mikor félúton a hercegem megfogta a kezem és gyönyörűen rám mosolygott. Egy ajtó felé mentünk. Kinyílt. Egy szoba volt. Hasonlóan csodálatos berendezéssel, mint a kinti étterem. Itt csak egy asztal volt. Bill előre engedett. A pincér kihúzta nekem a széket és én leültem. Bill úgyszint. Rendeltünk italt és kiment a pincér.
-Bill ez…-néztem körbe tágra nyílt szemekkel
-Szeretek itt enni. Általában szabad ez a privát részleg és így nem zavarnak minket a fotósok sem-igazgatta a villáját
-Nagyon tetszik-nevetgéltem
-Ki akartam tenni magamért-fogta meg a kezem az asztal másik végéből
-Sikerült-néztem rá elismerően és megszorítottam a kezét-Na, nézzük itt mit lehet enni-nyitottam ki az étlapot
-Ha nem probléma…-köszörülte meg a torkát-…én már rendeltem. Meg kell kóstolnod itt a lazacot. Isteni-áradozott csillogó szemekkel
-Nem, dehogy baj-ráztam a fejem-Néha jó is, hogy nem kell gondolkodnom-mosolyogtam-Tudod… a sok képlet az egyetemen. Azok után ez felüdülés-mondtam. Persze annyira odamondtam volna neki, hogy ki akar olyas valakit, aki nem gondolkodik? Nem baj. Abban reménykedtem, hogy ízleni fog a lazac. Nem volt rossz, bár valami csirkének jobban örültem volna. Legalább 4 fogást ettünk még aztán, de nem laktam jól. Annyira kis adagokat adtak. Úgy ettem volna egy jó nagy szelet csokitortát.
-A kedvencedet rendeltem-mondta Bill csilingelő hangon, ahogy a pincér lerakta a desszertet-Chillis lime-os. Sütőtökkrém. Ízleni fog-fogta meg a kezem. Nagyot kortyoltam a boromból. Nem akartam megbántani Billt, de én ezt nem vagyok hajlandó a számba venni.
Kereken 23 perc 49 másodperc múlva az utolsó falat is lecsúszott. Muszáj volt innom mellé. Folyadék nélkül nem bírtam volna lenyelni. Ezért még 2 jó nagy pohár bort is benyakaltam. Nem az olcsó fajtából. Ez drága bor volt. Magas alkoholtartalommal. Azt nem mondom, hogy berúgtam, de hogy nehezemre esett felállni az biztos.
Bill megkérdezte. A kocsiban. Megkérdezte.
-És most hova?-nézett rám csábosan. Persze mi mást is mondhattam volna?
-Ahova szeretnéd-válaszoltam és méllyebbre csúsztam az ülésen. Nem mondom, hogy ha kevesebbet iszok, akkor rávágtam volna, hogy „vigyél vissza a hotelbe, 11-kor aludni akarok”. De talán jobban végig gondolom.
Bill elindult. Ki, Hamburg központjától messze. Az már eléggé világossá vált, hogy nem a hotelbe megyünk. A szándékai is leestek, mikor a finom kezével végig simított a combomon.
Megérkeztünk. Kicsit összekaptam magam. Kiszálltam a kocsiból. Egy kert közepén álltam, ahol ott voltak a turnéról ismert kutyusok. Igen. A Kaulitz villa kertjében. Rosszul éreztem magam. És ennek már semmi köze nem volt a gusztustalan menühöz. A villany égett. Egy nagy ablakos földszinti helységben. Annyira tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége.
Odasétáltunk a bejárati ajtóhoz. Bill kinyitotta és beengedett. Nagyon szép volt. Tényleg. De az idegességtől semmire nem tudtam odafigyelni. Beljebb mentem. A hatalmas LCD tv be volt kapcsolva. Bill megsimította  a hátam és elkiáltotta magát:
-Tom!-majd elindult a nappaliba
-Bill-jött a hang. Még beljebb merészkedtem. A fiúk lepacsiztak. Látszólag már Bill egész túl tette magát a magazinos ügyön. Ez jó.
-Bazd, hogy néz ki a kanapé? Tiszta mocsok. Tom, tanulj már meg enni-nézett végig a fehér bőrkanapéjukon, amire Tom bevackolta magát
-Kussolj már-vette kicsit hangosabbra a tv-t
Még beljebb merészkedtem. Ahogy lépkedtem a cipőm túl hangosan kopogott a járó lapon. Tom oldalra nézett. Az arca lefagyott.
-Szia-intettem neki oda
Nem köszönt vissza. Végigmért. Tetszett neki a szerelésem az egyértelművé vált, mikor megnyalta a piercingjét.
-Kérsz inni?-kérdezte Bill, ahogy felém jött-Alkoholt már nem adok-karolta át a derekam
-Igen. Narancslé jó lenne. Köszi-válaszoltam. Bill elindult a konyhába én pedig Tom felé. Úgy tett, mint aki észre se vesz. Csak kapcsolgatta eszetlenül a tv-t. Leültem mellé. Tényleg elég morzsás volt a kanapé. Rám se nézett.
-Én… nem tudtam, hogy még ébren vagy-sütöttem le a szemem-Az egész helyzetet se nagyon gondoltam végig-ráztam meg a fejem
-Hát igen. Úgy nehéz is, ha közben az öcsém seggét próbálod megnyalni a száján keresztül-nézte meg a teletexet
-Ez hülyeség-sóhajtottam fel
-Ja. Akkor Bill biztos csak hazudott, mikor a smárolást ecsetelte-nevetett fel-Pedig egész szépeket mondott rólad.
-És? Ez zavar?-néztem rá
-Nem…-rázta meg a fejét-Felőlem menj és dugasd meg magad. Kit izgat?-vonta meg a vállát
-Szerintem jobban szeretnéd, ha hozzád mennék fel-súgtam halkan és cinikusan. Oda kapta a fejét.
-Túl sokat képzelsz magadról…
-Nem volt csak barack. Remélem jó lesz-jött be Bill két pohárral és egy üveg baracklével
-Az is remek lesz-álltam fel Tom mellől. Ismét végigmért.
-Gyere! Menjünk fel!-biccentett a lépcső felé
-Rendben-bólintottam és elindultam
-Anna-szólt utánnam Tom és levette a hangot a tv-ről. Hátra néztem-Visszatérve a munkára: Adrian a múltkor egész ügyes volt. Nyugodtan menj vissza Axelhez. Úgyis tudom, hogy ezt szeretnéd. Majd dolgozok Adriannal-vette vissza a hangerőt