Love game-6-7.rész

6. 

-Csak ügyesen a koncerten-dugtam be a fülmonitort a fülébe
-Köszi-igazította meg
A háta mögé álltam és a farmerjének a zsebére csíptem a mikroportot. Ez elég kínos azért. Tekintve, hogy okulva a tegnap estéből, most először jön a fülmonitor és utána a póló. Igen. Félmeztelen és piszok jól néz ki.
-A benzinkúton nagyon eltűntél. Csak nem bejönnek a tanácsaim?-kérdezte elégedetten mosolyogva Tom. Megfordult. Én csak cinikusan néztem rá.
-Ez elég átlátszó volt. Mintha a pasik nem lennének pletykásabbak, mint a csajok. Hö…-rántottam fel a szemöldököm és elindultam az asztal felé venni egy újabb szelet tejcsokit. Igen. Ez Tom ma reggeli zsákmányából való-Mit mesélt Bill?-bár csodáltam, hogy érti, hisz tele volt a szám
-Olyan vagy, mint egy alpesi csoki reklámban-nevetett és ő is vett egyet-Semmi különöset-harapott bele-Csak, hogy…-nyelte le-…szépnek tartja a szemeidet-mondta-Szerintem bejössz neki.
-Tényleg?-kérdeztem vékony hangon-Az öcséd egy álom-törtem újabb szeletet
-Amúgy volt ott szó valami csókszerűről is…-törölte meg a csokis ujjait
-Nem… az nem volt. Még!-jelentettem ki és nevetni kezdtem
-Hoppá. Tehát csak beválnak az öteleteim-indult el a pólójáért, ami a kanapé szélére volt ledobva. Csodás háta van. Szexi, izmos. A fehér alsógyatyája is kicsit kivillant. Tetszett. Tom elidőzött a pólóval. Kereste, hogy minként is kéne felvenni, mire Gustav benyitott. Az arca kedvesből döbbenté vált, mikor meglátta, hogy Tom félmeztelen.
-Én nem láttam semmit-takarta el tüntetőlegesen a szemeit
-Mi csak…-kezdtem magyarázkodásba
-Nyugi. Már sok furcsát láttam-legyintett és becsukta maga mögött az ajtót-A legdurvább, mikor Georg egy szál semmiben riszálja el magát előtted. Az kőkemény-jelentette ki határozottan. Levette a cipőjét és bedőlt a bőr kanapéra-Ezt imádom-nyögött fel
-A legdurvább az volt, mikor a szülinapján, anno, Franciaországban fel akartuk köszönteni. Vettünk pezsgőt és rányitottunk a szobájában. Ő meg épp egy csajt döngetett-Tomnak erre a kijelentésére mindketten röhögésben törtek ki
-Na jó. Én most megyek-indultam el az ajtó felé
-Aha. Felfalod a csokimat és itt hagysz-jött közelebb Tom és édesen rám pillantott
-Ne haragudj-közelebb mentem és egy puszit nyomtam az arcára. Kicsit borostás volt. Az nap még nem borotválkozhatott. Átkarolta a derekam, mire én belefúrtam magam a nyakába. Isteni illata van. Igazi férfias. Látszólag nem akart elengedni, olyan erősen szorított-A koncert előtt még egyszer csekkoljuk a berendezést-súgtam a fülébe és az ajtóhoz léptem-Szia Gustav! Jó pihenést!-köszöntem el a kis szöszitől is és becsuktam magam mögött az ajtót
Tom még mindig némán állt az ajtó mögött. Gustav megköszörülte a torkát.
-Ha már a döngetésről esett szó…-kezdett bele
-Kuss-mutatta fel a középső ujját a gitáros és a wc felé indult
A folyosókon bandukoltam. Itt sokkal tisztább minden, mint Luxemburgban. Még a falaknak is emberibb színük van. Ahogy mentem, meghallottam, hogy valaki jön utánam. Azt hittem, csak képzelődöm.
-Anna!-ordított egy női hang a hátam mögül. Megfordultam.
-Dunja. Szia-álltam meg
-Szia… Ráérsz?-lihegte a kezében egy mappával
-Igen. Most még. Miért?-néztem rá érdeklődően
-Ezeket a papírokat el tudnád nekem vinni?-nyitotta ki a mappát és kivett pár számlát
-Persze-bólogattam és már nyúltam is a papírokért
-Natalihoz kellene beadni és aláíratni vele-nyomta a kezembe-Pár számla a sminkekről, amit rendelt
Lefagytam. Most komolyan menjek be? Ezt nem tehetem.
-Nem hiszem, hogy jó ötlet, ha én viszem el neki-nyújtottam vissza
-Ne tegyél sírba, kérlek-csukta össze a mappát-Azt sem tudom, hol a fejem. Segíts!-nézett könyörgően. Túl kedves vagyok.
-Oké. Beviszem. A következő emeleten, igaz?-nézegettem a lapokat. Alapozó? Ennyiért? Nem semmi.
-Igen. Köszönöm. Örök hála-mondta és szaladt is tovább. Biztos nagyon elfoglalt.
Felmentem a lépcsőn a második emeletre. Úgyszint egy folyosó. Ásítottam egy nagyot, ahogy felértem. Na igen. Többet kellett volna aludni. Studio szoba? Nem. Fények? Nem. Aha… Smink szoba. Ez lesz az. Bekopogtam. Nem jött válasz. Márpedig nekem ezt be kell rakni. Gondoltam, majd leteszem a sminkes asztalra, ha nincs bent. Ha meg bent van csessze meg. Nem lehet válaszolni?
Benyitottam. Vettem egy mély levegőt. Bill és Natali rám pillantottak, ahogy kinyitottam az ajtót. Csókolóztak. Még csak. Bill olyan szenvedélyes volt. Azt kívántam bár én lennék a karjaiban.
-Ezt Dunja küldi-léptem be egyet és letettem a legközelebbi székre-Majd írd alá!-sarkon fordultam és ki is jöttem. Becsuktam az ajtót. Nem lett volna értelme sírni vagy mocskolódni. Billel nem volt semmi reggel. Neki biztosan nem számított az az egész.
Na jó. Dühös voltam. Nem kicsit. Ha lett volna egy fésű a kezemben, azzal is meg tudtam volna ölni azt a ribancot.

7.

Másnap. A koncert utáni napon a turnébuszban ültem és gabonapelyhet ettem. Axel épp telefonált. Olyan furcsán nézett rám. Fogalmam sincs mi baja volt. Letette.
-Nem tudom mit csináltál, de David látni akar, ahogy megérkeztünk Brüsszelbe.
Én tudom. Nagyon is jól…
Félve szálltam le a buszról Brüsszelben. Odamentem Dunjahoz, hátha tudja hol van David.
-Oh igen. Szólj valakinek, aki elvisz a hotelig. A fiúkat odavitték. David is ott vár-közölte hűvösen és itta tovább a kóláját
-De nekem itt lenne munkám-mutattam a csarnokra
-Azt majd meglátjuk. Menj Davidhoz!-förmedt rám
Szóltam Axelnek, ő szólt Fabinak, aki hívott egy taxit és megmondta melyik hotelt kell keresnem. Odaértem. Bementem. Elmondtam a recepción, hogy ki vagyok és miért jöttem. Nem nagyon hitték el, de aztán jött Tobias, a fiúk biztonsági őre, aki felismert és beengedett. Kint rengeteg rajongó várt. Ahogy Tobi beszállt velem a liftbe, hallottam, ahogy köpködnek: „Ez nem ér.” Persze miből is gondolhatnák, hogy nem rajongó vagyok?
-Menj be!-állt meg egy ajtó előtt Tobias
Benyitottam.
-Csakhogy ideértél!-szólt David
-Ne haragudjatok. Késett a taxi-csuktam be magam mögött az ajtót. A helyzet a következő: Bill idegesen toporzékol a kanapé mögött. Tom a kanapén ül Gustav Nemtomminekvagyokitt Schäferrel és a pletykamagazint olvasó Georggal. Az ablak előtt Stephan áll, mellette pedig egy másik producer. A fiúk sajtósa is ott volt. David mellett ült. Kb. körbe is értünk.
-Ülj le!-mutatott az ülőgarnitúra egyik fotelére David
-Rendben-válaszoltam és odasétáltam. Leültem és ránéztem Billre. Ha egy rajzfilmben lettünk volna, a füle már gőzölne. Majd szétvetette az ideg-Valami baj van?-néztem körbe
-Baj? A baj csak az, hogy egy szemét…-kezdett ordibálni Bill
-Bill! Haver!-csitította nyugodt hangon Georg
-Láttad a mai Hago magazin címlapját?-kérdezte David
-Az mi a fene?-néztem szét
-Egy holland hetilap. Tessék-adta a kezembe. Meglepődtem. A címlapon egy összevágott kép volt Billről és Nataliról. A nagy kérdés: „Járnak?”. Na igen. Ez engem is foglalkoztat-Térjünk a lényegre: te voltál? Te mondtad el?-hajolt közelebb David és megkezdődött a 2 óra hosszás harc. Hiába állítottam, hogy nem én voltam. Bill nem hitt nekem.
-Emberek!-lihegte Bill-Miről beszélünk? Csak ő tudott a wc-s dologról. Nem értem, hogy miért veszekedünk még mindig…-ült le idegesen Georg mellé a kanapéra
-Ebben az esetben, kedves Anna…-kezdett bele a sajtós-…nem látom értelmét a további maradásának-nézett rám elégedett arccal
-Igen. Én se-mondta David
-De tényleg nem én…-csuklott el a hangom-…nem én voltam-lábadt könnybe a szemem. Nem akartam elmenni.
-Pedig azt hittem, bízhatok benned…-csapott a térdére Bill
-Bill, nem én…-ráztam a fejem
-Nem értik meg, hogy nem ő volt?-pattant fel idegesen Tom
-Ugyan, Tom. Ez egyértelmű-nevetett fel cinikusan Bill. Tom mély levegőt vett.
-Én voltam-mondta halkan
-Mi?-kapta fel mindenki a fejét
-Tudod, hogy tegnap nem voltam beszámítható-forgatta a szemeit-Emlékszem. Egy barna kabátos hapsi kérdezett rólad a koncert után… Annyira sajnálom-fogta a fejét
-És a wc-s…-gondolkodott el Bill
-Anna elmondta nekem-mutatott rám Tom
Bill összetört arccal kiviharzott a helységből, de előtte még leverte az első szembekerülő szekrény összes díszét. Váza, hamutartó, virág.
Visszataxiztam. Tommal. A többiek (inkább csak Bill) nem látták szívesen a buszban. Nem volt könnyű kijutnunk a hotelből testőr nélkül, azt mondhatom. A taxi ablakát is majd betörték a rajongók.
Némán ültünk egymást mellett. Tom közben lerendezett egy telefont. A stadionnál már securityk várják.
-Nem hiszem el-ráztam a fejem
-Mit?-nézett rám
-Ugyan. Mindketten tudjuk, hogy én voltam-nevettem fel keserűen
-Nem akartam, hogy elmenj-vett egy mély levegőt
Csak bambán néztem magam elé. Nem hittem el, hogy Tom ezt megtette értem.
-Köszönöm…vagy mi-dőltem hátra
-Nincs mit-rázta meg a fejét. Kinézett az ablakon. Az eső cseperegni kezdett.
-Hogy értetted, hogy nem voltál beszámítható-néztem rá. Kicsit lejjebb csúsztam az ülésen-Nem tűnsz másnaposnak-biccentettem oldalra a fejem
-Nem is piáltam-fordult felém
-Akkor? Akkor mi?-kerekedtek ki a szemeim-Mi?-sürgettem a válasszal. Tom visszafordult az ablakhoz-Drog?-súgtam halkan
-Csak fű…-jelentette ki. Még a sofőr is hátra nézett. Fenébe, hogy itt is németül beszélnek!-Ki kellett ütnöm valamivel magam-nézte végig, ahogy egy esőcsepp legördül az ablakon. Nem volt több kérdésem.