Love game-3.rész

3.

Volt hamburger, saláta, valami húsos cucc meg ahh tészta dögivel. Tényleg minden és még mekkora adagokban. Szedtem makarónit. Az tévedhetetlen. Vettem villát is hozzá. Kanalat nem, mert olyan úri picsa azért nem vagyok. Fogtam a tányérkámat, a villát és körbe néztem, hogy hova is üljek. Mint a sulis menza komolyan. Igaz, megígértem Georgnak útközben, hogy odaülök hozzájuk, de hátha elfelejtették. Szívesen ültem volna velük. Sőt még Tom se zavart volna nagyon. De azt, hogy Natali csimpaszkodik Billen elég nehéz volt elviselni. Nem tudtam mi van közöttük, csak azt, hogy nem akarom őket együtt látni.
Egy fal melletti asztalnál kiszúrtam Axelt, de mivel Thomas-szal és Silkével ült, így nem ülök oda inkább. Az öltönyös Stephan és Dunja, akivel az állásinterjú ügyében beszéltem, szintén nem az én köröm. Volt egy csomó ismeretlen pacák…hát oda se. És így kb. végig is értem.
Persze Tom kiszúrva, hogy álldogálok rögtön intett, hogy üljek hozzájuk. Mit is tehetnék? Mégse vonulhatok el egyedül, mint valami világfájdalmas bige.
-De hisz megígérted nekem!-szólt Georg
-Igen. Ezért vagyok most itt-mosolyogtam mialatt ülő helyet pásztáztam. Az egyik oldalon Bill és Tom ült, tehát még ott is volt egy ülőhely. A másik oldalon Gustav és Georg. Ott is. Az asztal végében Natali ült (persze a Bill melletti végnél) és az egy hadüzenet háborúra, ha elfoglalom az asztal másik végét.
-Ülj ide-csapkodta meg a mellette lévő szék támláját Bill. Egy ilyen ajánlatot sehogy sem tudtam volna visszautasítani. Túl nagy a kísértés. Még az se nagyon zavart, hogy a szék szorosan Tom Bunkó Kaulitz mellett volt.
Leültem és rámosolyogtam Billre, ő pedig vissza. Beszélgetni kezdtünk. Megkérdezte hol tanulok, mi a hobbim, hogy érzem magam, ki a kedvenc divattervezőm és, hogy szeretem-e a zenéjüket. Nagyon aranyos volt. Nem sok kellett, hogy a nyakába ne boruljak és a fülébe ne súgjam, hogy: szeretlek!
Remekül éreztem magam, amíg Tom meg nem kérdezte, hogy van-e pasim.
-Hát… ö… jelen pillanatban nincs-ráztam meg a fejem zavartan
-És szeretnél egyet?-kérdezte Tom kajánul
-Aha. Igen… asszem-lesütött szemekkel turkáltam a tésztában. A bal könyökömet rátettem az asztalra és ezzel sikeresen levertem Bill kanalát.
-Jajj…-fürkésztem a kanalat, hogy merre van, mire megakadt valamin a szemem. Natali Bill combját simogatta. Lefagytam. Akkor most járnak? Mégsem lehetek paraszt és nem kérdezősködhetek.
-Tessék-nyújtotta a kanalat Gustav az asztal túloldaláról. Tom elvette tőle és tovább adta Billnek. Kezdtem egyre kényelmetlenebbül érezni magam, így felálltam, megköszöntem a közös ebédet és gyorsan elléptem.
-De a munkáról még nem is…-ordított Tom utánam
-Tom hagyd már-csitította Georg-Ez az első napja és máris egy kolonc lóg a nyakán-dobta meg Tomot egy húsgolyóval
-Egy szexi kolonc. Amúgy is…látom a szemében, hogy akar engem-bányászta ki az asztal alól a húsgolyót-Ezt edd meg!-dobta vissza Georgnak, de sajnos szegény Gustit találta el. Ezt már ő sem hagyhatta, így visszavágott egy koktélparadicsommal. Kis édesek…
-Na jó-állt fel Natali-További jó kajacsatát, fiúk!-tolta be maga után a széket. Bill eközben mosolyogva figyelte, ahogy Georg pofán találja Tomot és sikító röhögésben tör ki. Egészen addig mosolygott Bill, amíg Natali a fülébe nem súgta, hogy:-Fél óra múlva szakadj le a kisfiúktól! A sminkszoba mellett van a WC. Majd behúzódunk oda-simította meg lágyan a fiú nyakát és elindult kecses léptekkel a sötét kék magassarkújában.
Annyira tudtam, hogy fájni fog, ha végre megismerem. Olyan közel van, de nem mondhatom azt, hogy: Bill Kaulitz, légy az enyém! Már nem egy rajongója, hanem a munkatársa vagyok. Ez rémes. Próbáltam elérni a legjobb barátnőmet, Wolkét telefonon, de lemerült a kártyám. Mivel láttam, hogy van WiFi a csarnok területén, ezért megkerestem a táskámat, abban a  laptopomat és kerestem valahol egy nyugodt helyet. A lány WC pont jól is jött. Egy kisebb folyosó volt, 4 fülkével és egy hatalmas ablakkal a végén. Felültem a párkányra és a combomra tettem a gépet. Feltudtam menni Skype-ra, ahol tudtam keresni magamnak valami beszélgető partnert. Egészen kikapcsolódtam. Nem is nagyon érdekelt, hogy már hangpróbán kéne lennem. Becsapódott az ajtó. Felkaptam a fejem… bár ne tettem volna. Bill és Natali szenvedélyes csókcsatájának a szemtanúja voltam. Becsaptam a laptopot, mire mindketten odakapták a fejüket. A levegő megfagyott. Egyikünk sem szólt. Felálltam és a laptoppal a hónom alatt kifelé indultam.
-Anna… várj…-indult utánam Bill, de az orrára vágtam az ajtót
-Hagyd!-szólt Natali
-Hagyjam? Mi van, ha elmondja valakinek? Hemzseg minden az újságíróktól…-tépte ki magát a lány karjaiból és utánam eredt
Futottam. Le a lépcsőn, ki a színpadra.
-Téged kereslek-kapta el a karom Tom-Gitár nélkül nem tudok csajokat felszedni-húzott maga elé-Te sírsz?-emelte fel az arcom
-Nem-töröltem le határozottan azt a pár könnycseppet, ami a szeme alá ült
-Anna!-ordított Bill a színpad mögül, majd odaszaladt hozzánk-Meg tudom magyarázni-lihegte
-Nem kell. Nem az én dolgom-fordítottam el a fejem és arrébb tessékeltem Tomot
-Mostmár igen. Amit láttál az…-vakarta meg a fejét-…az…
-Abszurd-néztem rá szúrósan
-Ne mondd el senkinek, kérlek. Nem vetne rám túl jó fényt, ha kitudódna-fogta meg lágyan a kézfejem. Istenem! Az a fene nagy büszkeségem ilyenkor is dolgozik és kivettem a kezem a finom, puha ujjai közül.
-Mi? Az, hogy egy családanyát dugsz? Hát…-kaptam fel cinikusan a hangsúlyt, majd vettem egy mély levegőt-Szóval…-néztem rá Tomra-Hol az a gitár?-kérdeztem
Bill lesütötte a szemét és elment. Tom jobbra mutatott, egy fekete Gibson felé. Elindultam arra, Tom követett.
-Jobban szeretnéd, ha téged dugna, igaz?-kérdezte
-Tessék?-álltam meg-Mi van?-kérdeztem vissza dermedt arccal
-Ahogy néztél rá. A sírás. Neked bejön Bill…-gondolkodott el
-Ez hülyeség!-háborodtam fel és karba tettem a kezem
-Szerintem is, mivel én vagyok a szebb-ejtett el egy félmosolyt
Menni kezdtem. Megint. A gitár felé.
-Várj már!-állt be elém-Segítek-mondta bíztatóan
-Mi?-néztem körbe félve, nehogy valaki meghallja-Tényleg?-néztem rá nagy szemekkel
-Igen. Ismerem az öcsémet. Tudom mit szeret egy csajban. Segítek, hogy megszerezd-húzta fel az egyik szemöldökét
-Várj, várj! Ez miért jó neked?
-Hát… végre nem lesz Natalival. Ez már egy jó pont-mutatta fel a mutató ujját az „egy” szócskánál. Aranyos volt.
-Azt hittem kedveled-forgattam a szemeimet
-Jó fej. De jól mondtad. Abszurd egy családanyát dugni…-dörzsölte meg az állát-…többször-mosolygott-Na?
-Tényleg csak ennyi?
-Persze-bólogatott
-Hát jó…-kezdtem a cipőm orrát nézni kínomban
-Talán kezdjük ott, hogy átveszed a koncertre a pólódat-fogta meg a hosszú barna pulcsimat
-Miért? Csúnya?-kérdeztem bizonytalanul
-Nem. Nagyon…-vett egy mély levegőt-Csinos. Csak nem látszik benne a feneked. Pedig egész formás, ahogy láttam. És az öcsém köztudottan bolondul a jó hátsókért…