-Jó film volt-vakarta meg a homlokát Georg
-És mi lett a vége?-nézett ki Tom a telefonja mögül
-Öh…-kezdett kínos röhögésbe Georg
-Vagyis dugtatok-nézett vissza a telefonjára
-Akkor ezért vagy olyan kiegyensúlyozott-nyújtózott egyet Gustav a fotelben
-Ja. Ti meg biztos azért nem-huppant le G Tom mellé
-Oh, Tom nagyon is jól érezte magát az este-nevetett Bill, miközben a sminkjét igazgatta a kivilágított tükörben
-Te mondod?!-húzta fel a szemöldökét Tom és lecsapta a telefonját maga mellé
-Natali?-forgatta a szemét Gustav
-Anna-emelte el a kanapétól a telóját T
-Hoppá-nézett Georg meglepett arccal Billre, aki erre csak kínos nevetgélésbe kezdett
-Öhm… ja-pásztázta a földet
-Mi volt?-kérdezte Georg az ajkait harapdálva
Tom csak dühösen nyomkodta a telefonját. Még ő sem tudta, hogy mit csinál. Csak próbálta elvonni a figyelmét a piszkos kis részletekről.
-Mi nem… még nem…-rázta a fejét Bill, mire Tom nagy nevetésben tört ki
-Ugyan már! Ne röhögtess!-közölte vele az ikertestvére
-Ezaz. Legyél büszke rá!-legyintett Gustav-Hidd el sokan lennének a helyedben-nézett Tomra sunyin. Tom mérgesen összeráncolta a homlokát. Vette a célzást.
-Mi tényleg nem. Én azt hiszem, hogy bejön nekem Anna. Nagyon és…-vett egy mély levegőt-…nem akarom siettetni vagy erőltetni-igazította meg a haját-Ha kell várok rá-mosolygott a fiúkra Bill-Persze… nem túl sokat.
Felhúztam a térdem és ráhajtottam a fejem. Kifújtam a levegőt. Annyira rosszul éreztem magam. Semmi dolgom nem volt. Ott ültem Axel mellett. Ő remekül elboldogult egyedül is. Néha dirigált másoknak, néha koncentrált, néha értem aggódott. Csak léteztem. Semmi több. Ott a sok vezeték és rohangáló ember között. Egész este nem volt semmi feladatom. Adrian átvette Tomot. Remek. Nem örültem neki. Őszintén megkedveltem. Talán túlságosan is.
Legalább volt időm megnézni a koncertet. Bill olyan hihetetlen csábosan néz a számok között. Nagyon helyes. És az a szenvedély, amivel énekel. Megfogja a mikrofonállványt és végig húzza rajta a kezét. Mint mikor átkarol és végig simít a hátamon le a fenekemig. Néha látszik a nyelvpiercingje. Hu.
És Tom. Hihetetlenül érzéki. Minden érzelem kiül az arcára a gitározásnál. Ott akartam lenni. Én akartam felvinni a gitárt neki. Vele akartam lenni. Megölelni. Hozzábújni.
Nem tudtam ki vagyok és mit keresek ott. Csak azt, hogy ha választanom kellene közülük, ígyis úgyis fájna. Meg még azt, hogy szeretem Bill Kaulitzot. És, hogy érzek valamit Tom Kaulitz iránt.
A koncert után pakoltunk össze. A rajongók elmentek, a lámpák felgyúltak. A színpadon segítettem Adriannak. Kellett valami társaság. Éppen tekertem föl az egyik vezetéket, mikor Tom megjelent.
-Adrian, nem láttad a kabala pengetőmet? Kimentem a színpadról és letettem valahova, de nem tudom hova-rázta a fejét-Megnéznéd?-mutatott a színpad mögé-Ilyen kis fekete.
-Aha. Biztos a gitár mellé raktad valahová-indult el. Én még mindig szótlanul tettem a dolgom. Rá se néztem.
-Hallom…-lépdelt közelebb. Háttal álltam neki-…nem volt Billel semmi-mondta. Remek. Tehát kibeszélték az estét.
-Igen, és?-fordultam meg és szúrósan ránéztem
-Újabb tanács-nézett mélyen a szemembe-Ne húzd sokáig az agyát-súgta
-Mi?-ráncoltam a szemöldököm-Hogy érted?-néztem körbe, hogy senki ne hallja
-Feküdj le vele!-mondta elcsukló hangon
-Már megbocsáss, de nem az öcséd hangoztatja, hogy mióta nem csókolózott?-harsányan
-De. De ez nem jelent semmit-nevetett fel cinikusan-Én csak azt mondom, ami neked jó. Be akarod hálózni? Tedd ezt!-indult el Adrian után
Nem tudtam mire vélni. Tegnap még felháborodva fogadja, hogy Billel alszok, most meg ilyen tanácsokat osztogat. Gondolkodóba ejtett.
Eddig megfogadtam minden tippjét. És beváltak. Hát legyen. Nem gondoltam bele, hogy jól nézek e ki, hogy szép fehérnemű van e rajtam és, hogy van e kedvem hozzá. Csak mentem a fejem után. Spontán voltam. Ezt szereti Bill, nem de?
Egy közeli hotelben pihentek a tovább indulás előtt. A Bahnhit hotel egész 4. emelete a fiúké volt. Felmentem lifttel. Jellemző rám. Ahogy kinyílt a lift ajtó, Tobival találtam magam szembe.
-Szia-mosolyogtam rá
-Szia. Kihez, kihez?-sétált közelebb
-Bill-tördeltem idegesen a kezeim. Az arca kissé ledermedt-Rosszat mondtam?-nevettem fel kínosan. Ribancnak néz, vagy mi?
-Nem hiszem, hogy jó ötlet őt zavarni-mondta határozottan, sőt kioktatóan
-Rendben-indultam tovább-Szóval hanyas szoba?-néztem hátra. Nagyot nyelt.
-227-es-forgatta a szemeit
-Köszönöm-mondtam gúnyosan
Odaálltam az ajtóhoz. Bekopogtam. Nincs válasz. Mégegyszer. Semmi. Ránéztem Tobira.
-Mondtam, hogy nem érdemes zavarni-bökte oda
Nem hagyhatom, hogy Tobiasnak legyen igaza. Már csak azért se. Benyitottam. Halkan becsuktam magam mögött az ajtót.
-Bill, Bill-szólogattam lágyan. A fürdőből fény szűrődött ki és zuhany hangja hallatszott. Nem is baj. Egy közös zuhany hátha beindít. Közelebb léptem. Résnyire kinyitottam a fürdő ajtót. A látvány már-már meg sem lepett. Nem. Nem egyedül tusolt. Oh nem. Dehogy. Natalival.
Valahogy nem volt ínyemre a látvány. Majd’ elhánytam magam. Kimentem a szobájából. Idegesen csaptam be magam mögött az ajtaját.
-Én mondtam-krákogott egyet Tobi
-Kuss-szóltam rá idegesen
-Visszamész a stadionba?-kérdezte aggódóan-Akkor hívok taxit-ajánlotta fel. Az a látvány kavargott csak bennem. Ahogy ott állnak. Ott állnak és csókolóznak. Meztelenül egymás karjaiban. Undorító. Undorított. Éppen most csinálják. Tőlem pár méterre. Hányni tudtam volna-Jól vagy?-jött közelebb
-Hát persze-meredtem magam elé-Miért is ne lennék?-emeltem fel a hangom
A fejemhez kaptam. Annyira. Szerencsétlen tudok lenni. Önmarcangolásba kezdtem volna. Tényleg. Csak, hogy Tom szobája Billével szemben volt. Kinyílt az ajtaja. Kisfiúsan kikukucskált.
-Anna?-nyitotta ki mégjobban az ajtaját-Jól hallottam, hogy te vagy-jobban megnézte az arcom-Anna?-lépett ki-Baj van?-jött oda hozzám és megszorította a kezem. Tobi kicsit hátrált.
-Megfogadtam a hülye tanácsod-suttogtam mérgesen könnyekkel a szememben
-Na jó-nézett Tobira-Gyere-húzott be a szobájába. Nem volt időm felfogni, hogy mi történik. Tom becsukta az ajtót. Kulcsra zárta. Lejjebb vette a világítást. Megfordult. Rám nézett.
-Natali-böktem ki én leültem az ágyára. Odajött. Mellém ült. Átkarolt. Hozzá bújtam. Mélyen beszívtam az illatát. A pólójáét. Adott puszit. Olyan jól esett a törődése-Van rajtad póló-kapaszkodtam bele
-Igen-szorított mégjobban-Elmondod mit csinált az a marha?-súgta. Hallottam, ahogy dobog a szíve. Igen. Vágytam rá. Legördült egy könnycsepp az arcomon. Letöröltem.
-Öhm. Most nem-kicsit kibújtam a karjaiból, de még mindig szorította a kezem. Azt nem engedte el-Te tudnál szeretni?-kérdeztem kicsit rekedt hangon
Tom elfelejtett levegőt venni egy pillanatig. Bólintott. Megnyalta az alsó ajkát. Olyan bizonytalanul pillantott rám. Közelebb csúsztam. Még közelebb. Bele ültem az ölébe. Átkarolta a derekamat. Én átkaroltam a nyakát. Megsimítottam a haját, a fülét. A homlokát az enyémhez nyomta. Édesen szedte a levegőt. Megsimította az arcom. Adtam egy puszit az övére. A hajamat a vállamra tette. Az orrunk összeért. Éreztem a leheletét az ajkaimon. Megcsókoljam, vagy ne??
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése