Love game-10.rész

10.

Csókolózni kezdtünk. Ott feküdtünk egymáson és csókolóztunk. Alám került. Kicipzározta a ruhámat hátul és letolta a vállamnál. Szorosan fogta a derekamat miközben apró puszikat lehelt a nyakam köré. Fordított a helyzeten. Ott szuszogtam alatta a félig letolt ruhámban és azon gondolkodtam, hogy toljam le teljesen vagy húzzam vissza.
-Bill-súgtam
-Igen?-sóhajtotta mialatt szenvedélyesen megcsókolt
-Talán… Jobb lenne, ha vissza vinnél a hotelbe. Ott vannak a cuccaim és…-csitítani kezdett
-Reggel tízig nem csinálnak vele semmit. Nyugi-adott egy puszit a fülem mellé. A keze elkezdett kalandozni. Végig simított az egész testemen. Még lejjebb húzta a ruhám. Fölül szabad voltam, az biztos. Kényeztetett. Vad volt, mégis gyengéd. És nekem ehhez az egészhez annyira nem volt kedvem… Olyan voltam, mint egy darab fa. Semmi tűz nem volt bennem. Végig Tomon járt az eszem. Ez nem normális. Az ikertestvére van rám indulva éppen.
-Bill-szóltam rá, mikor már a melltartóm levételénél tartott-Hívj egy taxit. Vissza megyek-ültem fel és elkezdtem vissza venni a ruhámat
-Mi a baj?-húzódott mellém. Az arca csalódott volt-Szar vagyok? Vagy…-vakarta meg a fejét
-Dehogy-ráztam a fejem-Csak most… ez…
-Tehát szar vagyok-nevetett fel cinikusan
-Nem. Hidd el. Csak…-mit mondjak?-Túl gyors ez nekem-temettem a kezembe az arcom. Remek. Megint hazudnom kellett. Rosszul esett. A szemébe alig mertem nézni-Most megbántottalak, igaz?-szóltam fájdalmas hangon
-Nem. Igazad van-mosolygott rám-Kicsit heves voltam-nevetett-Semmi baj-ölelt át. Szorosan hozzábújtam. Még ilyenkor is annyira édes. Akkor is, ha jobban örülne, ha mind ezt meztelenül tennénk-De ne menj vissza. Maradj itt velem. Majd társasozunk vagy… -kezdett kisfiúsan gondolkodni-…van még xboxunk. Meg egy csomó videójáték. Nézhetünk dvd-t is-pislogott rám
-Édi vagy-mondtam félénken-De, ha már itt alszok adnál egy pólót? Ebben a ruhában mégsem lehetek-néztem rá könyörgő arccal
-Persze-pattant fel-Mindjárt jövök-kiment. A szobája mellett volt egy kisebb gardróbszoba. Mellette pedig Tomé. Kivett nekem egy pólót és jött is vissza-Ez jó lesz?-adott a kezembe egy szürkét.  Nos… elmondhatom, hogy egy ki tudja hány száz eurós Dior pólóban aludtam. Na jó… annyira nem aludtam. Beszélgettünk. Sokat. Persze próbálkozott is. Az este hátralévő részén oldottabb volt a hangulat, így nem mondom, hogy még mindig annyira tiltakoztam, de nem történt meg. Amúgy sem így képzeltem Billel az első alkalmat. Az álmaimban gyertyák és rózsaszirmok is voltak. Nyálas tudom. És az se lett volna rossz, hogyha lett volna legalább 2 perc, amíg nem gondolok Tom képére, ahogy kijelenti: „nem akarok többet együtt dolgozni veled”. Na kösz.
Együtt aludtunk. Hátulról átkarolt. Bújt hozzám. Régen mindig azt mondtam, ha egyszer Billel egy ágyba kerülünk, tuti megerőszakolom. Most semmi kedvem nem volt hozzá.
Reggel 10 körül ébredtem. Kibújtam Bill oltalmazó karjai közül és a mobilommal kimentem a szobája elé, vigyázva, hogy az ajtó nyekergésére fel ne kelljen. Végülis olyan tüneményesen alszik. Kijutottam. Felhívtam a hotelt. Délután 2-ig meghosszabbították a szoba foglalásomat. Hiába mondtam, hogy dél körül ott vagyok. Állításuk szerint csak így lehet megoldani. Meg így lehet még több pénzt kicsikarni az emberből. Letettem a telefont. Zajt hallottam lentről. Elindultam. Le a lépcsőn. A konyhából jött. Tom volt az. Bemerészkedtem. Le kellett rendeznem vele ezt az ügyet.
-Szia-köszöntem halkan az ajtó félfának támaszkodva
-Csá-kapcsolta be a kávéfőzőt-Na, jó volt az estéd?-vett elő két csészét
-Én nem kérek-ráztam a fejem
-Nem is neked tettem ki-nézett rám savanyúan, majd mikor meglátta, hogy nadrág híjján Bill szürke Dior pólóján és egy fekete francia bugyin kívül más nem volt rajtam kicsit elcsodálkozott
-Ja…bocs-forgattam a szemem. Ekkora tuskót. De valahol megérdemlem…biztos-Szóval-krákogtam egyet. Kicsit zavaróan bámult a derekamtól lefelé-Sajnálom a tegnap estét. Őszintén-mentem hozzá közelebb. Felém fordult.
-Mit sajnálsz?-lépdelt ő is. Már-már zavarba ejtően közel volt hozzám.
-Azt a beszólásomat. Tudod, hogy „örülnél, ha felmennék hozzád”.  Biztos, hogy csak barátnak tekintesz, hisz akkor nem adtál volna tanácsokat Billel kapcsolatban-léptem kicsit hátrébb
-Hát persze…-rázta a fejét. Valami rosszat mondhattam. Nem tetszett nekem az az arckifejezés.
-És én szívesen dolgozom veled. Én kedvellek. Kedvellek, Tom Kaulitz-néztem rá. Ő is rám meredt. Tényleg kedveltem. Nagyon. Pláne fehér boxerben. Abban kifejezetten. Ahogy ott állt: 180 centi tömör gyönyör. De tényleg! Kidolgozott felsőtest, helyes pofi, formás fenék.
Már éppen válaszolni akart, mikor hangokat hallottam a lépcső felől. Ez magassarkú hangja. Ebben biztos voltam. Elindultam az ajtó felé. Ahogy kinéztem a nappaliba éppen az utolsó lépcsőfokról egyensúlyozott le, majd magabiztosan megindult. Hosszú lábai voltak és hatalmas melle. Ez az amit rögtön leszűrtem. Mellém ért. Végig nézett rajtam beképzelten. Szabályosan félrelökött. Bement a konyhába és rögtön Tom karjaiba vetette magát. Vadul tépni kezdték egymás száját. Komolyan a hányinger kerülgetett. Tom belemarkolt a fekete koktélruhájának az aljába. A nyelvük egymás szájában volt és láttam, hogy Tomot egész beindítja ez a ribanc. Igen. Láttam... Gondolom a munkájából adódóan szakavatott, mert, hogy nem banktisztviselő, az biztos. Nem gondoltam volna abban a percben, hogy a smárolást valaha is abba hagyják. De mégis. Fantasztikus…
-Itt a kávéd, édes-Tom lekapcsolta a kávéfőzőt, kivette alóla a kancsót és töltött az egyik csészébe a lánynak
-Áh, kösz nem. Rohanok-csókolta meg még egyszer Tomot. Azt hittem megtépem.
-Kikísérlek-indult el Tom felém a csajjal. Elengedtem őket. Kimentek a konyhából és a bejárati ajtó felé vették az irányt. Még mindig csak némán álltam. Mint akit odatettek. Nem igazán tudtam elhinni, hogy ezt tette. Persze nem mintha érdekelne, hisz mi csak barátok vagyunk… igen… barátok.