Love game-1-2.rész

Hát itt van. Nagyon örülnék pár véleménynek, hogy jó-e vagy nem, és ha nem, akkor mi nem.
Jó olvasást!

1.

Ez az első. Az első napom az új munkahelyemen. Megérdemeltem. De tényleg. Igaz egyenlőre csak megnéznek erre a pár hétre, hogy hogy dolgozom. Remélem, hogy visszahívnak még több ilyen alakalomra is. Remélem… Végülis már 3 éve vezekelek abban a hülye suliban. Néha tényleg úgy érzem, mintha a fizika szertárban laknék. De most itt állok. Itt. Hu… Félek. Mi van, ha leblokkolok? Szoktam.
-Behozod azt a vezetéket, ha nem gond?-mosolygott Axel. Ő a munkatársam volt. Rengetegszer csinálta ezt. Pontosan tudta, hogy kell egy üres stadionból pöpec kis koncertet összedobni. Mindannyian tudták. És most én is ennek a teamnek vagyok a tagja. Tök durva.
-Persze-emeltem fel az összetekert huzalt és a vállamra akasztottam. Bevittem. A nézőtér közepére dobták be a keverőpultot. Mindenki a hangpróbára készült. Letettem a pult mellé és összedugtam az egyik keverőt a 2 méterrel arréb lévő trafóval.
-Hoppá. Mondtam én, hogy jó embert vettünk fel-tette le az egyik erősítő tartóját mellém-Szép munka-dőlt neki a pultnak-Izgulsz. Látom.
-Egy kicsit-ráztam meg zavartan a fejem
-A fiúktól félsz vagy…
-Mi? Én? Tőlük? Miért kéne? Ők csak 4 srác nem? –kérdeztem rezzenéstelen arccal
-Hát…-nevetett-Igen. Jó fejek. Főleg Gustav. Őt biztos bírni fogod. Rendes gyerek-kezdett pakolászni a pulton
-Aha. Látszik-mondtam halkan-És egyébként mi van azzal a… a… tudod Billel-forgattam a szemeimet
-Ő is… jó arc. Igen. Jó gyerek mind a négy-rám se nézett, pakolászott tovább-fel tudnád vinni ezt a fénytechnikusokhoz? Ott fönt-mutatott a színpad fölé-Keresd Silkét. Rendben?-kérdezte, várva egy bíztató válaszra
-Aha-vettem el tőle egy kis pendrive-ot és elindultam a színpadi lépcső felé
-Ja és Anna!-ordított utánam Axel
-Igen?-fordultam meg
-Ma nagyon csinos vagy-kacsintott. Na szép. Fel is jelenthetném szexuális zaklatásért. De nem teszem. Tudom, hogy csak viccel. De ha viccel, akkor ezt most úgy értette, hogy ronda vagyok? Ahh… Illedelmesen megköszöntem és mentem tovább.
Felértem a színpadra. Köszöntem az ott pakolászó fiúknak. Eléggé megnéztek. Biztos én vagyok a „friss hús” . Bementem a színpad mögé. Ott fel egy lépcsőn, át egy ajtón és beértem egy hosszú folyosóra. Balról a második ajtón a „Lights” felirat díszelgett. Benyitottam.
-Hallo mindenki-intettem zavartan-Anna vagyok az új hangmérnök. Axel küldött-mutattam a pendrive-ot
-Jajj, igen. Szia. Én Silke vagyok-lépett elő egy jól szitulált 30-as-Ő pedig itt Thomas-mutatott rá egy barna hajú magas pasira kávéval a kezében-Mond meg Axelnek, hogy megint késett-mosolygott és elvette a pendrive-ot
-Rendben-nevettem-Ha nincs más, akkor én most…-kezdtem hátrálni és a hüvelyk ujjammal hátra, az ajtó felé mutogattam
-Persze. Menj csak. Örülök, hogy találkoztunk-mondta Silke
-Sziasztok-fordultam meg és már nyúltam a kilincsért, mire az ajtó kinyílt. Nem, nem vagyok paranormális képességekkel megáldott. Tom volt az. A gitáros. Bizony. Ott állt az ajtó túl oldalán. Éppen befelé igyekezett. Még sosem láttam élőben. Nagyon magas. Azon gondolkodtam, hogy vajon Bill is ilyen magas e. Fehér pulcsi volt rajta farmerrel és fehér sport cipővel. Se napszemüveg, se kendő nem volt rajta. Angyalian nézett ki, ahogy a fonatai lágyan a vállára hulltak. Pár másodperc után feleszméltem és próbáltam elsurranni mellette mire megállított:
-Szia, cica-súgta-Mond, van gazdád?-nevetett fel, mire a bent ülő két férfi, Silke és Thomas is röhögésben törtek ki. Tom kezet nyújtott-Tom Kaulitz-jelentette ki határozottan-,de szólíts csak apucinak-harapott bele az alsó ajkába
-Van, akinél bejön ez a hülye és hímsoviniszta dumád?-néztem rá dühösen
-Na, na, na… ne légy rám dühös-tette fel mindkét kezét, mintha megadná magát-Anna…-emelte fel a belépő kártyámat, ami a nyakamba volt akasztva-Anna Schmidt-nézett rám. Belenéztem a szemébe. Nagyon szép barnák. A képeken nem is látszik, hogy ragyognak. Gyönyörűek. De a szép szeme még nem vonja el a figyelmem a bunkó viselkedésről.
-Pontosan. Hála a jó égnek a nevemet mindjárt el is felejted, mert az agyad úgyis csak a melleim méretét tudja tárolni. És, ha megbocsájtassz-löktem félre és indultam vissza Axelhez
-Ő ki volt?-csukta be az ajtót maga mögött Tom-Valakinek a rokona, vagy új sminkes, mert akkor ő az enyém-mondta kajánul vigyorogva
-Dehogy. Ő az új hangtechnikus Axel mellett-mondta Thomas és töltött még kávét a bögréjébe
-Oh…-vette elő Tom a telefonját a farzsebéből, rákeresett az Axel névre a telefonkönyvben és tárcsázni kezdett
-Tom, nem tudod, hogy…-kezdett bele Silke a kérdésébe, mire Tom a mutató ujja feltételével megállította
-Áh Axel szia. Lehet egy kérésem?-nyalogatta a piercingjét az alsó ajkában


2.

Beparáztam. Ha Tom ennyire bunkó, akkor biztos a többiek is azok Billel együtt. Azt nem bírnám ki.
Az egyik dobozon ültem és dobozos narancslevet szürcsöltem. Ez a kedvencem, mióta több éve megláttam, hogy a Liza csak egy van c. sorozatban Liza ilyet iszik. Na igen. Azóta szeretem.
-Anna!-szólt Axel felém közelítve, mire én lepattantam a ládáról
-Igen?-vágtam magam vigyázba, mintha valami kiskatona lennék
-Velem tudnál jönni?-kérdezte és el is indult a kijárat felé
-Feladat van?-rohantam utána-a narancslevemmel
-Ö… így is mondhatjuk-szólt. A csarnok mögötti részhez, a buszokhoz és kamionokhoz vitt. Érik az a szexuális zaklatás. Igazából elmondta, hogy most fogják kiadni a feladatomat és bemutat még néhány munkatársnak. Aztán mehetek is ebédelni, mert ilyen tájt már kirakják a svéd asztalos ebédet, így sokféle ételből választhatok. Utána pedig el is kezdjük a hangpróbát, mert minden össze van szerelve.
Hajnali 4 óta fent vagyok. Egyrészt nem tudtam aludni, más részt 7-re ide kellett érnem. Most van 11:42 és a narancslevemen kívül ma még semmi tápanyagot nem jutattam a szervezetembe, így alig bírtam Axelt követni.
Kis séta után a buszok mellett megláttam egy rakat embert. Egyesek tették a dolgukat, mások csak magyaráztak.
-Itt most mi van?-kérdeztem értetlenül, kikerekedett szemekkel
-Egyrészt megbeszélés, másrészt fotózás-mondta és lassított a tempójából
-Azt nem mondtad, hogy hozzak magammal fodrászt-ejtettem el egy (számomra) vicces megjegyzést
-Nyugi. Csak a fiúkákat fotózgatják.
A fiúkat? Billt is? Jó ég! Tényleg kellett volna a fodrász.
-Áh, szia. Stephan vagyok-nyújtotta egy öltönyös fickó a kezét-A fiúk producere.
-Anna. Hangmérnök-ráztunk kezet
-Ők pedig itt…-próbálta volna bemutatni a többi embert Stephan, mire valaki közbe vágott
-Hát persze. Szia. David…
-…Jost-vágtam rá-Tudom-nevettem kínosan. Talán mégis hagynom kellett volna kibontakozni.
-Ő az-krákogott Axel  és rám mutatott
-Remek-mondta David és arrébb tessékelt-Szeretnék veled beszélgetni-mondta és lassan elindultunk jobbra, a busz mögé. Érik a feljelentés…érik bizony.
-Igen? Miről?-kérdeztem zavartan és lépkedtem lassan vele együtt
-Cigit?-húzta elő a zsebéből a vörös Marlborot. Kinyitotta a dobozt, egy szálat a szájába tett, a dobozt pedig felém nyújtotta
-Nem, köszönöm-toltam el
-Tehát. Ez az első napod, tudom. De szeretnénk rád bízni valami fontos feladatot-távolodtunk Axeléktől, én pedig egyre közelebb voltam az ájuláshoz. Megláttam Billt. Bizony. Bill Kaulitzot, ahogy a gyönyörű fekete hajával egy fekete szakadt pólóban, napszemüvegben pózolt a fotós előtt. Kissé elbambultam. Kissé… Nagyon helyes volt már így messziről is. Közelebb akartam jutni hozzá még közelebb, de David megállt.
-Ahogy látom végeztek a fiúk. Itt megvárjuk őket-szívott bele a cigijébe, majd kifújta-Tehát, ott tartottam, hogy szeretném, ha nem csak átlagos hangtechnikus lennél, hanem külön gondod lenne a gitárokra-mondta és ismét szívott egy slukkot
Azt hittem a fejem ott helyben kettészakad az idegességtől.
-Ezt Tom találta ki, igaz?-kérdeztem
-Ő kért meg rá. Azt mondta nagyon jó benyomást tettél rá-ütögette le a hamut
-Majd mindjárt kap ő is benyomást. A seggébe a gitárját. Csoda…képes volt megjegyezni a nevem?-David mosolyogni kezdett, én pedig idegesen toporzékoltam-Nem. Én nem…-ráztam a fejem
-Axel egyedül is remekül végzi a munkáját viszont, te segíthetnél bekötni a gitárt, beállítani a hangerőt. Olyan lennél, mint a golfosoknál az ütőhordó. Kiválasztja az ütőt a játékosnak. Tom lesz a golfos, te az ütőhordó-szívott még egy slukkot-Együtt az egység.
-Egység… persze-mondtam ironikusan-Nem, kizárt. Csak fel akar szedni-mondtam tudálékosan
David forgatni kezdte a szemeit. Tényleg ilyen csúnya vagyok?
-Persze, a fizetésed is magasabb lenne, mert fontosabb munkát végzel. A pénzt, majd a többiekkel megbeszéled-kopogtatta megint a cigijét
-Nem érdekel a pénz. Nem akarok vele közvetlen kapcsolatban lenni. Nem és kész-jelentettem ki nyugodtan
-Ebben az esetben találhatunk mást is. Végülis ez nem lesz egy olyan hosszú turné. A fizetés se rossz…-nyomta el a cigit David
Megdörzsöltem a szemeimet (vigyázva a szemfestékre) és kis gondolkodás után ránéztem:
-Legyen-sóhajtottam egy nagyot
-Remek. Meg is beszélhetjük most-intett Tomnak, aki felrántotta a szemöldökét. Kétszer.
Tom elindult felénk Georggal. Súgdolóztak, közben Georg el kezdett vizslatni. Egész helyes. Kár, hogy van barátnője. Gustav is elindult a két fiú után egy nagy üveg vízzel. Bill ott maradt lecsekkolni a fotókat a fotóssal, valami hapsival és egy szőke csajjal. Az lehet Natali, a sminkes. Sokat olvastam róla a neten. Tom és Georg lepacsiztak Daviddal. Látszólag nagyon nagy haverok. Tuti, hogy David is tudja, amit Tom.
-Belement?-kérdezte Davidot Tom, közben rám- rám pillantott
David bólintott. Tommal összemosolyogtak. Behunytam a szemem és a kezemmel a homlokom kezdtem masszírozni.
-Georg Listing-szólt mellőlem egy mély hang. Ránéztem. Kezet nyújtott.
-Anna-ráztunk kezett és elejtettem egy halvány mosolyt
-Gustav-intett oda, miközben ivott az üvegből egy korty vizet
-Szia-intettem én is
-Biztos vagy benne, hogy megértél a feladatra?-lépett közelebb Tom-Mert akadnak, majd nehezen kielégíthető dolgok is. A hangok elviselése, a gitár vastagsága…-jött közelebb és közelebb
-Nyugi. Megbirkózom vele, ha kordában tartod magad-vettem egy mély levegőt. Fárasztó lesz, az biztos.
-Igaza van. Vissza kéne fogni magadból. Olyan vagy, mint egy kanos csivava-nevetett-Amúgy Bill vagyok-nyújtotta a kezét.
Igen. Ott termett mellettem. Úristen. Életem szerelme, mióta megpillantottam a Bravo címlapján. És és és szebb kezet még sosem láttam. Hosszú vékony ujjak, vékony csukló, lágy kéztartás.
-A… Anna-beleremgetem, ahogy hozzám ért. Ez volt minden vágyam. Látni a gyönyörű fehér mosolyát, érezni az illatát, hozzáérni.
-Örülök, hogy megismerhetlek. Tetszik a cipőd-engedte el a kezem
El sem hiszem. Tényleg? Egy pasi, aki észreveszi, hogy jó a cipőm? Imáim révbe értek.
-Köszi-rebegtem
-Natali vagyok-jelentette ki a szőke csaj, belekarolt Billbe és a fejét a vállára hajtotta. Ezzel el is oszlatta a rózsaszín ködöt.
-Édes, ezt ne itt-súgta neki Bill és finoman kiemelte a karját a lány (lány? asszony…) szorításából
-Elmehetnénk ebédelni és ott, majd dumálunk-szólt Gustav-Na…-terelgetett minket-Gyerünk! Kajás vagyok.