Szóval... Amint írtam, kint töltöttem egy hetet Németországban. Csere programmal jutottam ki, egy igazi német családnál laktam, így valamelyest sikerült megismernem a németek szokásait.
Sajnos, én kaptam a legrosszabb családot, úgyhogy szörnyű emlékekkel távoztam hőnszeretett Deutschlandból, pedig már 9 éves korom óta vártam, hogy kijuthassak a TH hazájába.
Röviden felvázolva a helyzetemet: nem kaptam kaját. Ha kértem, akkor se adtak. Az anyuka megoldotta annyival, hogy adott pénzt a fiának, hogy vegyen nekem ebédet. Ez a fiacskát el tudjátok képzelni, hogy mennyire hatotta meg... Semennyire! Szóval ebéd is kilőve. Gondoltam, hogy mivel vacsit sem kapok, elspájzolom a McDonald's-os sajtburgereket és azt majd suttyomban megeszem, de sajnos észrevették, ezért le lettem ba**va, hogy ne egyek gyors kaját. Hát Istenem! Adjon pénzt és beülök én neki vendéglőbe!!!
A kaja csak egy dolog. Nagyon hideg volt náluk, ezért iszonyatosan megfáztam és belázasodtam. Kértem gyógyszert (mert a fiú anyja patikus), de azt se kaptam, a többi cserediák látott el lázcsillapítóval.
Összesen 5 éjszakát voltam kint és ezek nem fürödtek. A németek amúgy is híresek a gyatra fürdési szokásaikról, de ennyire?! Én korábban keltem, mint ők és később feküdtem, de semmi. Legalábbis a cserepartnerem, tuti nem. Undi!
Nálam az egész ország leírta magát azzal, hogy milyen tuskók. Semmit nem tudnak Magyarországról. Megkérdezték, hogy ismerjük-e a taxit, a McDonald's-ot, van-e kocsink, állatkertünk, költőpénzünk. Kiakadtak, mikor mondtam nekik, hogy a pesti állatkert nagyobb, mint a stuttgarti.
Ezek a németek még inni sem tudnak. Az első este bevásároltak piából és elvittek minket egy játszótérre, hogy ott igyunk. Hol élnek ezek?! Mi Magyarországon kocsmákba, pubokba, clubokba járunk inni. Ráadásul, ezek megisznak két sört és már beszélni alig bírnak.
Amikor a német cserepartneremnek elejtettem, hogy nagyon szeretem a Tokio Hotelt, majdnem rosszul lett és közölte, hogy a többi németnek ezt ne nagyon mondogassam. Mi van? Nem azt mondom, hogy rajongjanak érte, de legalább legyenek már büszkék a világhírű bandájukra.
Ha mész a német utcákon, akkor ne lepődj meg, ha minden második német ember neked megy és nem kér bocsánatot. Bárhová mentünk a német fiúk leültek, a magyar lányok pedig álltak. Hát van itt kultúra...
Persze volt jó is az egészben. Az utolsó estén leszakadtunk a szar részétől a társaságnak és a rendes német fiúkkal voltunk. Bowlingoztunk és beültünk egy bárba, ahol akusztikus zene ment. Cseréltem partnert, szóval egy kalapos, gitáros, fotós, csőgatyás, dalokat írós, éneklős, okos gyerek jön hozzám, aki marha helyes és minden nap fürdik! :D
Persze kipróbáltam pár német dolgot: ittam "spécit" (ez egy cola és narancs keverék), radlert... ilyesmik, de egy darabig nem kérek belőlük. Még szerencse, hogy szerdán jönnek. xD
Sajnos, én kaptam a legrosszabb családot, úgyhogy szörnyű emlékekkel távoztam hőnszeretett Deutschlandból, pedig már 9 éves korom óta vártam, hogy kijuthassak a TH hazájába.
Összesen 5 éjszakát voltam kint és ezek nem fürödtek. A németek amúgy is híresek a gyatra fürdési szokásaikról, de ennyire?! Én korábban keltem, mint ők és később feküdtem, de semmi. Legalábbis a cserepartnerem, tuti nem. Undi!
Amikor a német cserepartneremnek elejtettem, hogy nagyon szeretem a Tokio Hotelt, majdnem rosszul lett és közölte, hogy a többi németnek ezt ne nagyon mondogassam. Mi van? Nem azt mondom, hogy rajongjanak érte, de legalább legyenek már büszkék a világhírű bandájukra.
